Isten orszaga Jezus predikalasaban es munkassagaban

TheoRhēma 9/2 (2014): 129-153

ISTEN ORSZÁGA JÉZUS PRÉDIKÁLÁSÁBAN ÉS MUNKÁSSÁGÁBAN dr. Gallusz László Institutul Teologic Adventist, Belgrad, Serbia

Abstract The current piece of research has evidenced that the concept of the Kingdom of God / Kingdom of Heaven is not new in the biblical theology of the human writers of the Scripture. However, Jesus of Nazareth has given the concept a rather central importance in his kerygma. Three fundamental meanings have been attached to it: (1) the Kingdom is inseparably attached to Christ’s Person, (2) the Kingdom is the present realisation of Jesus’ future eschatology and (3) Christ extends the teachings of the Kingdom to all ethnic groups and peoples, thus establishing its universality. Keywords: Kingdom of Heaven, eschatology, logion, kerygma, theocracy, Judaism

BEVEZETÉS Kevés az a téma, amelyben olyan egyhangú az egyetértés az újszövetségi teológusok között, mint a h` basilei,a tou/ qeou/ kifejezés fontossága Jézus tanításának értelmezésében. 1 Jézus munkája és prédikálása erre a fogalomra összpontosul – Goppelt szavaival élve: „minden erre vontakozik és minden ebből sugárzik szét.”2 Mégis a téma értelmezése komoly vitát váltott ki az elmúlt évszázadban, és három alapvető kérdés volt a figyelem központjában: (1) Mi a lényege Isten Országának Jézus 1

Ennek ellenére meglepő, hogy Thielman szinte egyedülállóan jelentéktelen teret szentel a témának a majdnem 800 oldalas újszövetségi teológiával foglalkozó művébené Frank Thielman, Theology of the New Testament (Grand Rapids: Zondervan, 2005).

2

Leonhard Goppelt, Az Újszövetség Theológiája (Nemzetközi Theológiai Könyv, 8; ford. Szathmáry Sándor; Budapest: A Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya, 1992), 1:72.

130

TheoRhēma 9/2 (2014)

igehirdetésében? (2) Milyen kapcsolatban áll Jézus személyével és munkájával? (3) Mikor jön el? 3 Az említett kérdések megértéséért folytatott vitákban különböző álláspontok születtek, amelyeknek eredményeként egy egész könyvtárnyi anyag látott napvilágot. Habár a témával kapcsolatos bizonyos viták némelyikét Vermes „értelmetlennek” 4 nevezi, ennek ellenére a kérdés fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni, hiszen Jézus és az apostolok Isten Országát az ÓSZ-i remények és ígéretek beteljesedéseként látták. Ugyanakkor, Bultmann szerint Jézus igehirdetése az Újszövetség teológiájának egyik „előfeltétele.”5 Mi több, egyes bibliatudósok Isten Királyságában a bibliai teológia központi, egyesítő témáját vélték felfedezni.6 Ez a tanulmány bibliai teológiai szempontból fogja megközelíteni Isten Országának a témáját Jézus igehirdetésében és megpróbálja tömören összefoglalni a legfontosabb szempontokat. Tanulmányunk tárgyának gazdagságát nem lehet eléggé kihangsúlyozni – ezzel kapcsolatosan McIver megjegyezte, hogy egy-egy „kis könyvet lehetne írni a témával kapcsolatos minden egyes bibliaszövegről.”7 Megpróbálunk a modern viták fényében, amennyire a tanulmány keretei megengedik, rámutatni arra, hogy miben jellemzi Jézus tanítását kontinuitás és egyedülállóság az 3

C.C. Caragounis, „Kingdom of God/Kingdom of Heaven,” Dictionary of Jesus (Szerk. J.B. Green, S. McKnight és H.I. Marshall. Downers Grove: InterVarsity, 1992), 420.

4

Konkrétan az Ország eljövetelével kapcsolatos kérdést látja Vermes értelmetlennek. Ezt azért teszi, mert véleménye szerint az erre vonatkozó evangéliumi forrásanyag nem nyújt pontos feleletet, valamint „az Újszövetség eszkatológiájában a lényeg magának a visszatérésnek, az Isten országába való belépésnek a valóságos pillanata”. Géza Vermes, Jézus és a Judaizmus Világa (Történelem; Budapest: Osiris, 1997), 73.

5

Rudolf Bultmann, Az Újszövetség Teológiája (ford. P. Konczó; Budapest: Osiris, 2003), 17.

6

Lásd pl. G. Klein, „Reich Gottes als Biblishcer Zentralbegriff,” EvT 30 (1970): 642670. A bibliai és ezen belül az újszövetségi teológia egyesítő központja körüli vita nagyszerű bemutatásához lásd Gerhard F. Hasel, New Testament Theology (Grand Rapids: Eerdmans, 1978), 140-170.

7

Robert K. McIver, The Four Faces of Jesus (Nampa: Pacific Press, 2000), 295.

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

131

Ószövetséget, valamint a Judaizmust illetően. A munka hosszúságának kerete végett nem lesz lehetőségünk arra, hogy az Isten Országával kapcsolatos valamennyi fontos kérdést részletesebben, külön alcím alatt tárgyaljunk, mint pl. az Ország eljövetelének szükségességét, annak etikáját, a példázatok fontosságát, valamint az Ország és az egyház viszonyát. Ezeknek a témáknak saját terjedelmes szakirodalmuk van. Először röviden az Isten Országának terminológiájával és meghatározásával foglalkozunk Jézus prédikálásában, majd a téma előtörténetét fogjuk felvázolni. Ezután a témával kapcsolatos legfontosabb kérdések és szempontok lesznek megvilágítva Jézus munkásságában és prédikálásában. A zárszóban rámutatunk arra, hogy miben lépte túl Jézus Krisztus az Ószövetség és kortársai váradalmait. A szerző alapfeltevése, hogy a Biblia Isten ihletett szava és ezért az evangéliumokban feljegyzett jézusi logionok kivétel nélkül hitelesek.

ISTEN ORSZÁGÁNAK FOGALOMVARIÁNSAI ÉS MEGHATÁROZÁSA JÉZUS PRÉDIKÁLÁSÁBAN Ez a „sok szempontú kifejezés”8 több formában jelentkezik az Újszövetségben, amelyet itt röviden ismertetünk. Úgyszintén még az elején szükséges szólnunk az ún. szummáriumokról, amelyek egy mondat erejéig összefoglalják azt, amit Jézus tanítva képviselt.

Fogalomvariánsok A szinoptikus evengéliumok három fő kifejezést használnak Isten Országa fogalmának kifejezésére: h` basilei,a tou/ qeou/, h` basilei,a tw/n ouvranw/n és h` basilei,a („az Istennek országa”, „a mennyeknek országa”, „az ország”). Az első két kifejezés tárgyilag azonos. 9 A h` basilei,a tw/n ouvranw/n („a mennyeknek országa”) 8

R. T. France az angol „many-faceted” kifejezéssel utal a fogalomra, „amelyet több arcú”-nak is fordíthatunk. R. T. France, Divine Government – God’s Kingship in the Gospel of Mark (London: SPCK, 1990), 2.

9

Pamment vitába szál ezzel a nézettel és különbséget tesz a két fogalom között.

132

TheoRhēma 9/2 (2014)

kizárólag Máté evangéliumában fordul elő és a héber ~ymv twklm megfelelője. 10 Ez a név a palesztinai szóhasználatból magyarázható: a zsidók istenfélelemből kerülték Isten nevének kimondását és inkább körülírták azt. Ezért ebben a kifejezésben a „mennyek” felváltják „Isten”-t, amiként a gyakorlatban az ynda (Ádonáj) istennév felváltotta hwhy-t (Jahvéh-t). A h` basilei,a („az ország”) kifejezés az első kettő rövidített variánsa és gyakran más kifejezések határozzák meg közelebbről (pl. basilei,a tou// patro,j( „az Atya országa”). Caragounis a következő táblázatban szemlélteti a fogalomvariánsok előfordulásának gyakoriságát:11 Máté

Márk

Lukács

János

Isten Országa

5

14

32

2

Mennyek Országa

32

---

---

---

Ország

13

---

7

3

ÖSSZESEN

50

14

39

5

Habár a palesztinai zsidóság előtt ismeretesek voltak az említett fogalmak, a hellenista ember számára minden bizonnyal nehezen érthetők lehettek. Ezért János evangéliuma inkább a zwh. aivw,nio,j és zwh. (az „örök élet”, és „élet”) kifejezésekkel pótolja őket.

A szummáriumok A szinoptikus evangéliumok megkísérelik egyetlen mondatban összefoglalni Jézus prédikálásának lényegét és ezek a szummáriumok jelentik az „Országról” szóló tanítás kiindulópontját (Mt 4:23; Mk 1:15; Lk 4:43). Márk szummáriumára összpontosítva France rámutat arra, hogy ez a kijelentés „tömör Szerinte „Isten országa” Isten szuverenitására, a „mennyek országa” viszont az annak eszkatológiai eljövetelére utal. Caragounis ezt a megkülönböztetést exegetikailag alaptalannak tartja (Caragounis, 417). 10 Pl.

2 Apoc. Bar. 73; 3 Apoc. Bar. 11:2; As. Mos. 10; Pss. Sol. 17:4; 1QSb 3.5; m. Ber. 2.2,5.

11 Caragounis,

426.

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

133

alap-hang” jellegű üdvtörténeti kifejezés, amelyet a téma kifejtése követ az evangéliumban.12 A következő bekezdésben erre a márki szummárium jelentésére összpontosítunk. Az h;ggiken h` basilei,a tou/ qeou/ („elközelített a mennyeknek országa”) kifejezést több féle módon értelmezik. Herczeg szerint az h;ggiken kifejezés (amely perfektumban van) legjobb magyar fordítása: „elközelített”, mivel „ebben együtt van dinamizmusa és befejezett volta.” 13 Egy érdekes újabb kori, David Wenhamtől származó javaslat szerint a szummárium lényegét a következő szavakkal lehet összefoglalni: „A forradalom itt van!”14 Habár a forradalom szó talán túlzottan provokatívan hangzik, France hozzáfűzi, hogy egy olyan királyság felállításához, amely még nem olyan hatékony, valóban forradalomra van szükség. Jeremias a márki szummárium értelmét inkább abban látja, hogy az rámutat arra, hogy „Isten jön, ő az ajtó előtt áll, sőt mi több, már itt van.”15 Maga a perfektumban lévő kifejezés azonban valami határozottabbat sugall, mint pusztán azt, hogy az Ország „közel van.” France jogosan mutat rá arra, hogy gyakran szem elől tévesztették azt a tényt, hogy az h;ggiken („elközelített”) kifejezés nem egyedül áll, hanem a plhro,w („beteljesedni”) perfuktámát követő összefüggésben (peplh,rwtai o` kairo.j kai. h;ggiken h` basilei,a tou/ qeou/, „az idő beteljesedett és az Isten országa elközelített”). A plhro,w ige viszont pontosan annak megvalósulására utal, amit annak várása előzött meg. Továbbá fontos hozzátenni, hogy a kairo,j („idő”, mint döntő pillanat) főnév a pillanat döntő voltát jeleníti meg, a cro,noj-al (az „idő”-vel, mint múlással) szemben, 12 France,

10.

13 Herczeg

kiemeli, hogy az új fordítás „egészen közel van már” fordítása a perfektum által sugallt befejezettséget nem adja vissza. Pál Herczeg, Az Újszövetség Teológiájának Vázlata (3. kiadás; Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszéke, 2004), 23.

14 David

Wenham, The Parables of Jesus (London: Hodder & Stoughton, 1989), 20-25. A forradalom fogalma az egész könyvön keresztülhúzódó gondolat.

15 Joachim

Jeremias, New Testament Theology (2 kötet; London: SCM Press, 1971), 1:102.

134

TheoRhēma 9/2 (2014)

amely az idő múlását ábrázolja. Ezért Márk szummáriumának a lényege nem az idő szempontjához, hanem ahhoz a tényhez kötődik, hogy Jézus eljövetelében eljött a döntő pillanat, amikor Isten uralma, amelyet lehetetlen megfogható „dolog”-ként kezelni, nyilvánvalóvá válik.16

ELŐTÖRTÉNET Amikor Jézus Isten Országának eljövetelét bejelenti, nem új fogalmat vezet be. A mai értelmező számára fennáll az a veszély, hogy a Biblián keresztülhúzódó átfogó képet szem elől tévesztve félreértse a gondolat fejlődését és annak csúcspontját Jézusban. Wright jogosan nevezi a szélesebb gondolati horizont semmibe vevését puszta „kalandozásnak a bibliaolvasásban”, amely pontatlan értelmezést eredményez. Wright gondolatait összefoglalva: egy „sokkal nagyobb szándék” felé mutat a Biblia, amelyre vonatkozóan „Isten Országa a legpontosabb úti jel.” 17 Ezért elengedhetetlen Jézus tanításának megértéséhez a fogalom előtörténetét bemutatni.

Ószövetség Habár az „Isten Országa” kifejezés (~ymv twklm) nem fordul elő az ÓSZ-ben, mégis Isten uralmának gondolata - teremtményei, a világ birodalmai és egyedülálló módon a választott népe felett - az Ószövetség üzenetének szívét képezi. A kezdet A Biblia azzal a gondolattal kezdődik, hogy Isten szabadon teremt saját szavával a semmiből és ez a teremtés „igen jó” (1Móz 1:31). Mivel Ő a teremtő, ezért Ő az egyetlen jogos uralkodó. Ebből

16 France, 17

23-25.

N.T. Wright, „Jesus and the Kingdom of God” (előadás, European Leaders’ Conference, február 2006).

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

135

kiindulóan hűséggel tartoznak neki teremtményei.18 A Zsoltárok könyvében különösen jelen van Jahve királyságának motívuma, amely elsősorban a teremtésre, mint alap-indokra hivatkozik.19 1Móz 1-2 egyik alaptémája az emberiség primátusa a teremtett világban. Ugyanakkor az Éden kertje a teremtés fókusz-pontjaként van bemutatva, mint az Istennel való találkozás színhelye. Ezek a fogalmak Isten Országának előképét jelölik, mivel magába foglalják úgy az uralom, mind a valóság gondolatát. A bűneset megzavarta az emberiség uralmát a teremtett világ felett (1Móz 3:16-19), mivel a bűn lényege az isteni abszolút uralom elleni lázadás, amely nem maradhat következmények nélkül. Ennek ellenére Isten abszolút ura a helyzetnek és mindent szuverén akarata szerint cselekszik a bűn feletti teljes győzelem irányába haladva, amikor Isten Országa annak teljességében megvalósul. Az Ószövetségben minden eme cél felé irányul. 20 Izráel népe: teokrácia és annak elvetése Az Ábrahámnak adott szövetségi ígéretek, valamint a Mózes által vezetett kivonulás lényege Isten királyságának megvalósulása Izráel életében, amely teokratikusan él és ragaszkodik a szövetséghez. Válság lépett fel, amikor Izráel királyt követelt, amit Jahve uralma elvetéseként magyaráz az Ószövetség (1Sám 8:6-8). Dávid trónra lépésével valamennyire megszilárdult a helyzet és a királynak Jahve képviselőjeként, sőt mi több, az Ő „örökbefogadott fiaként”21 kellett uralkodnia (ez különösen a királyi zsoltárokból 18 1Móz

14:19, 22; 2Móz 20:11; 5Mózs 32:6; 2Kir 19:15; Jób 38:1-42:6; Ésa 37:16; 40:1228; 42:5; 43:15; 45:5-18.

19 Zsolt

93:1; 96:4-10; 104:1-35; 136:1-9.

20 G.

Goldsworthy, „Kingdom of God,” New Dictionary of Biblical Theology (Szerk. T. Desmond Alexander és B.S. Rosner. Leicester: InterVarsity, 2000), 618.

21

Ez a fogalom ellentétben állt az egyiptomi király státuszának fogalmával, aki isteni természetű uralkodóként volt számontartva. Az egyiptomival azonos a hellenista „isteni király” fogalom is, amely Nagy Sándortól származik és a római császárkultuszban ébresztette újjá Augusztus császár. B. Klappert, „King, Kingdom,” NIDNTT 2:372-389.

136

TheoRhēma 9/2 (2014)

világos),22 aki az Ő szuverén uralma alatt állt. Ez magyarázza a próféták autoritatív szerepét ebben a korban. A Dávid házának tett örök uralomra vonatkozó ígéret (2Sám 7:16) a királyok korában gyökeres átfogalmazáson ment keresztül Isten népe hűtlensége végett, amelynek eredménye a babiloni fogság lett. Júda királyai hitehagyásával arányosan, egyre erősödött egy jobb Isten Országa iránti reménység, amely egy eszkatológikus messiási király várásához fűződött.23 A királyság két szempontja Habár az Ószövetség kezdettől hangsúlyozza Isten jelen királyságát, ugyanakkor rámutat a későbbi szövegekben arra is, hogy a királyságnak eszkatológiai értelemben is meg kell valósulnia: Jahve királysága el fog jönni a végidőben és ez minden nemzeti korlátokon felül fog emelkedni, mivel Jahve az egész földön uralkodni fog. Trónja Jeruzsálemben lesz és minden nemzet Sionhoz jön, hogy Őt imádja.24 Ezt a teológiai feszültséget Ladd a következő szavakkal fogalmazza meg: „Isten most Király, de Ő neki úgyszintén Királlyá kell lennie.” 25 Ez a két gondolat elválaszthatatlan Isten uralmának teológiájában és ennek megértése fontos kulcsot jelent az evangéliumokkal kapcsolatos értelmezési problémák megoldásában. Dániel könyve Az apokaliptikus irodalom megjelenésével jelentős változások állnak be Isten Országának értelmezésében, amelyet Dániel

22 Zsolt

2:7; 45:7; 110:1.

23 Különösen

Ésaiás prófétált Dávid sarjáról, aki el fogja hozni az igazság és béke új korszakát (Ésa. 11:1-9; 9:2-7 stb.). Más messiási próféciák is születtek ebben a korszakban, mint pl. Mik. 5:2, Jer. 23:5, Ezék. 17:22 stb.

24 Ésa

24:23; Zak 14:9; Abd 21.

25 George

E. Ladd, A Theology of the New Testament (2. kiadás; Cambridge: Lutterworth Press, 1994), 61.

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

137

könyvének példája nagyszerűen szemléltet.26 Egyetlen ószövetségi könyv sem hangsúlyozza jobban Isten szuverenitását ennél a könyvnél, amelynek központi témája az Isten Országa. Az isteni szuverenitás egy új módon közvetlenül szembe van állítva az emberi birodalmakkal, amelyeket a menny Istene ellenőrzése alatt tart. 27 Dániel Isten Országát nem dávidi, evilági, politikai kategóriákkal mutatja be, hanem mennyei, transzcendens valóságként. A két valóság között diszkontinuitás van, ezért Isten Országa nem a meglévő viszonyok fejlődése eredményeként jön létre, hanem a „jelen világ pusztulása után, annak romjain alakul ki.”28 Caragounis rámutat arra, hogy ezek az „új elgondolások” döntő jelentőségűek voltak a jövő messianizmusa és eszkatológia fejlődése szempontjából, nemcsak a Judaizmusban, hanem Jézus tanításában is.29

Judaizmus Amint az ismeretes, nem beszélhetünk ebben a korban egységes zsidó messianizmusról és királyság fogalomról sem. Caragounis véleménye szerint két fő nézet uralkodott Isten Országával kapcsolatban: (1) A régebbi elgondolás, amely politikai, evilági valóságként, dávidi birodalomként értelmezte Isten Országát. Ennek az Országnak Jeruzsálem a központja és a zsidó nép az elsődleges örököse - habár később az egész földre ki fog terjedni. 30 (2) Az újabb apokaliptikus nézet transzcendens, 26 Caragounis

szerint ez a változás a megváltozott körülmények, azaz az új helyzet, eredményeként értendő (Caragounis, 418).

27 Lásd

különösen a könyv 2. és a 7. fejezetét. Paulien kiemeli, hogy a két fejezet üzenete lényegében hasonló, de a könyv szerzője úgy mutatja be Istent, mint aki más szimbólumokat használ, mivel más kultúrában élő embereket szólít meg: a szobor a babiloni király-, még a vadállatok a zsidók gondolatvilágához álltak közelebb (Jon Paulien, „Dániel Könyve – Az Evangélium és az Utolsó Ítélet,” Krisztusra Várva (szerk. László Szabó; Pécel: REK, 2005), 114-115.).

28 Herczeg,

39.

29 Caragounis, 30

418.

Vermes a következő szavakkal fogalmazza meg ennek a nézetnek a lényegét: „Izráel abban hitt, hogy az isteni gondviselés és megváltás birtokában bizonyos

138

TheoRhēma 9/2 (2014)

örökkévaló Országként értelmezi a Isten Országát, amely univerzális jelleggel bír. 31 Az alábbiakban bemutatjuk Isten Országának nézetét a zsidó pszeudóepigráf irodalomban, valamint a rabbinikus és a qumráni iratokban. Zsidó pszeudoepigráf irodalom A zsidó pszeudóepigráf irodalom tekintélyes részét apokaliptikus eszkatológia jellemzi.32 Ladd rámutat, hogy a Zsidó apokaliptika jellege alapvetően pesszimista, mivel elveszítette azt az érzést, hogy Isten közvetlenül cselekszik a történelmi jelenben. Isten népe csak szenvedést és üldöztetést várhat ebben a korban mindaddig, amíg Isten kívülről be nem avatkozik és ez által fel nem állítja Országát. 33 A Zsidó apokaliptikában ezek szerint tovább él a Dániel könyvében bemutatott szemlélet, habár szükséges kihangsúlyozni, hogy Isten Országa nem alapfogalom ebben az irodalomban. A későbbi zsidó apokaliptika dualizmusa „a két eon sémájába öltözik:”34 a jövendő eon egy új világkorszakra utal, amely már az örökkévalóság és nem az idő fogalmához kötődik. Egy ilyen nézet Goppelt szerint „Isten királyságának a képzetét háttérbe szorítja: Isten megjelenését egy kozmikus folyamatba állítja be.”35 előjogokat élvez, és Izráel az a de facto terület, melyre Isten hatalma kiterjed. Abban is hittek azonban, hogy Isten de jure országa messze túllépi Izráel határait, és egy napon egy hatalmas király leigázza majd a bűnös pogányokat, és arre kényszeríti őket, hogy az egyetlen igaz Istent tiszteljék. A zsoltárok tele vannak ilyen jellegű kitételekkel. Isten hatalmat és hódítást ígér Izráel királyának” (Vermes, 63). 31 Caragounis, 32

418.

Habár Salamon Zsoltárai kivételt képeznek, mivel nem sorolhatjuk őket az apokaliptikus műfajba, mégis világos utalást találunk bennük „Isten Országára” (Ps.Sol 17:3). A téma szempontjából legfontosabb pszeudoepigráf iratok könyvenkénti tömör, de értékes bemutatásához lásd Dennis C. Dulling, „Kingdom of God, Kingdom of Heaven,” Anchor Bible Dictionary [ABD], (Szerk. D.N. Freedman. 6 kötet. New York: Doubleday, 1992), 4:49-56.

33 Ladd,

59.

34 Goppelt, 35 Ibid.,

1:75.

1:76.

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

139

Rabbinikus irodalom Habár a rabbinikus irodalom az Újszövetségtől később született, mégis olyan hagyományokat is magába foglal, amelyek az Újszövetség keletkezésének idejéig (az első századig) nyúlnak vissza. 36 A rabbik gyakran királyként utalnak Istenre és az ő Országára nem használva politikai terminológiát. Goppelt rámutat, hogy Isten királyi uralmát a törvény felől nézik és két formában beszélnek róla: 1. A legjellegzetesebb kifejezés, amely már Jézus napjaiban is jelen lehetett, így hangzik: az ember „magára veszi a menny királyi uralmának igáját,” vagy „a menny királyi uralmát.” Ez a Söma elmondása által válik nyilvánvalóvá, amely kifejezi a monoteizmus és a Tórához való ragaszkodást. 2. A 18. imádság második kérése Isten királyi uralmának nyílt érvényesülését kéri: „Hozd el a mi bíránkat mint azelőtt ... és légy te király felettünk egyedül.” Hasonló gondolatokkal találkozunk a Quaddis-imádságban, 37 amely a zsinagógai istentisztelet záróimádsága volt már Jézus környezetében.38 Emellett a Talmudban is számos utalást találunk Isten Országára (pl. Johannan ben Zakkai és Gamáliel II rabbik tanításában). A targumokban is elég sűrűn jelentkezik a kifejezés és általában Jahve aktivitását értik alatta: Isten Országa az Ő uralmát jelenti, azaz az ő szuverén uralkodásának gyakorlásával egyenlő. 39

36 Dulling,

53.

37 Az

imádság szövege: „Dícsőíttessék és szenteltessék meg az ő nagy neve a világban, melyet az ő akarata szerint teremtett. Királysága jusson uralomra életidőnkben ... és Izráel egész házának életidejében gyorsan és hamarosan. Legyen dícsőség nagy nevének örökkévalóságról örökkévalóságra. És erre mondjátok: Ámen.” (Goppelt, 1:76).

38 Ibid. 39 Dulling,

53; Ladd, 59.

140

TheoRhēma 9/2 (2014)

Qumráni irodalom Habár az „ország” fogalom többször is előfordul a qumráni irodalomban, általában világi országokra utal. Tizenegy utalást találunk Istenre, mint királyra (p. 1QH 10:8 himnusza) és igei formában is A legfontosabb utalást Istenre, mint királyra és az ő Országára a Háborús Tekercsben találjuk, amely szerint Isten közbe fog lépni az ő népe oldalán (a világosság fiai), amely egy eszkatológiai háborúban angyalok beavatkozásával háborút fog vívni „Sátán csapataival” (a sötétség fiai) és ennek eredményeként Isten fel fogja állítani az igazság és áldás Országát (1QM 12:7-15). Ezek szerint, a qumráni közösség Isten Országát a jövőben látja, amely diadal következményeként fog eljönni, mivel „Izráel végső, fényes győzelme szükségszerű velejárója volt Isten teljes e világi hatalmának a lelkek fölött.”40 A qumráni irodalom tehát ötvözi az eszkatológikus királyság reményét a nacionalista váradalmakkal, sőt két messiási alak megjelenésére összpontosít.41

ISTEN ORSZÁGA JÉZUS PRÉDIKÁLÁSÁBAN ÉS MUNKÁSSÁGÁBAN

Az evangéliumokból világos, hogy Jézus Isten Országának elhozója. Amint arra az előbbi fejezet rámutatott, az Ő Országhirdetése erősen az ószövetségi előtörténetre épült, viszont bizonyos meglepetéseket is tartalmaz. Caragounis rámutat, hogy az „Isten Országáról” szóló vita az Ország jellege és eljövetelének ideje körül forgott. Ezek a kérdések szorosan összefüggnek és az elmúlt évszázadban komoly kutatás tárgya voltak. 42 Ebben a fejezetben megvizsgáljuk az említett kérdéseket és közben 40 Vermes,

65.

41 A

kettős messiási váradalom némi hasonlóságot mutat a kereszténységgel, mivel Keresztelő Jánost útkészítő tevékenysége közvetlenül kötődik Jézus szolgálatához, habár sehol sem emeli az Újszövetség messiási rangra annak ellenére, hogy különleges megtiszteléssel szól mukájáról (lásd pl. Jézus szavait: Mt 11:11).

42 Caragounis,

420.

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

141

rámutatunk arra is, hogy Isten Országa miként volt jelen nemcsak Jézus tanításában, hanem munkásságában és személyében is. Ez azért fontos, mivel tettei hitelesítették tanítását és mindez az Ő személyiségével állt összefüggésben.

Az ország jellege: uralom vagy valóság? Isten Országa jellegének magyarázata rengeteg elképzelést szült az elmúlt két évezredben. Habár Augustinustól a reformációig általánosan elfogadott volt az Ország egyházzal való azonosítása, ma ez a nézet még katolikus körökben is ritkán fordul elő. Sok bibliatudós csupán vallási tapasztalat kategóriáiban értelmezi Isten Országát. Harnack liberális álláspontja szerint Jézus „Isten Országát tisztán prófétikus vallásként tanította.” 43 Kant sincs messze ettől az állásponttól, aki szerint az Isten Országa „az erény törvényei szerint szervezett emberiség.” 44 Nietzsche ehhez hasonlóan Der Antichrist művében spiritualizálja Isten Országát: A „Mennyek Országa” a szív állapota – ez nem olyan valami, ami a „földre jön” el vagy a „halál után” ... Az „Isten Országa” nem olyan valami, amire várni kellene; nincs neki tegnapja és mája sem, ezer éven belül sem jön el – ez egy szíven belüli tapasztalat; mindenhol ott van, de sehol sincs.45

O`Neill rámutat, hogy a téma ilyen jellegű értelmezése nem új még Marcionra vezethető vissza, aki azt tanította, hogy Jézus Országról szóló tanításának semmi köze sem volt a zsidó váradalmakhoz.46 Az Isten Országa jellegéről folytatott XX. századi 43 Ladd, 44 A

55.

következő műben idézve: Goppelt, 1:78.

45

Friedrich Nietzsche, Twilight of the Idols and the Anti-Christ (Harmondsworth: Penguin Books, 1968), 147.

46

O`Neill kissé ironikusan fogalmazva nemcsak Nietzschet állítja egy vonalba Marcionnal, hanem Harnackot, Doddot, Robinsont és Bammelt is. Az ő eszkatológikus nézetükkel a fejezet következő részében foglalkozunk részletesebben, amikor az ország eljövetele idejének kérdését tárgyaljuk. J. C. O`Neill, Six Lectures on the Ministry of Jesus (Cambridge: Cochrane Press, 1980), 13.

142

TheoRhēma 9/2 (2014)

vitában sokan ehhez hasonlóan úgy vélték, hogy Jézus csupán lelki, dinamikus Országot hirdetett, amelyet etikai kategóriákban kell értelmeznünk. Goldsworthy nagyszerűen rámutat ennek az álláspontnak az egyoldalúságára azt állítva, hogy ez a magyarázat figyelmen kívül hagyja azokat a szövegeket, amelyeket nem lehet olyan könnyen belső valóságra utalóan leegyszerűsíteni, azaz spiritualizálni: sokan eljönnek keletről és nyugatról, hogy a pátriárkákkal letelepedjenek a mennyek Országában (Mt 8:11), míg a többiek „kivettetnek a külső sötétségre” (Mt 8:12). El fog jönni az az idő, amikor a gonosztevők össze lesznek gyűjtve és kirekesztve az Országból (Mt 13:41). Jézus szólt arról a napról is, amikor enni és inni fog népével királyságában (Mt 26:29; Lk 22:16, 18, 30).47 Már a basilei,a („ország”) szó Biblián kívüli előfordulásait megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy annak két alapvető jelentésköre volt: (1) A királyságot, mint tényt, pozíciót, azaz királyi hatalmat jelentett, amelynek legjobb fordítása: a király hatásköre, királyi uralma (pl. Arisztotelész, Politika, 3, 1285b). (2) A második jelentés az Ország földrajzi szempontját hangsúlyozza, mivel a király státuszának igazi megmutatója az a terület, amely felett uralmat gyakorol (P. Oxy 1257:7). 48 Ehhez hasonlóan az Újszövetségben a földi, emberi királlyal mindig földi emberi királyság is együtt jár. A basilei,a szó ezek szerint a király hatáskörét és szerepét (pl. Lk 19:12; Jel 17:12), de úgyszintén annak uralkodási területét is jelenti (pl. Mt 4:8; Mk 6:23; Jel 16:10). Az itt említett szövegek mindegyikében a földi királyságok szemben állnak Isten királyságával (habár ez gyakran nincs nyíltan kihangsúlyozva), mivel „e világ Istene”, a Sátán hatalma alatt vannak (Mt 4:8).49

47 Goldsworthy

továbbá rámutat, hogy az ország valóságra utaló és nem csupán belső uralomra korlátozott értelmezése a Jelenések könyvében van erőteljesen kifejtve, de ennek tárgyalása meghaladja a jelen tanulmány kereteit (Goldsworthy, 617).

48 Klappert, 49 Ibid.

373.

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

143

Habár Jézus tanításában az Ország azon szempontjaira összpontosít, amelyek meglepetést okoztak,50 sőt szembeszegültek kortársai váradalmával, ez nem jelenti azt, hogy tagadta az ószövetségi királyság teológiai alaptételét, mely szerint Isten király, de ugyanakkor királlyá kell lennie. A basilei,a („ország”) Jézus tanításában nem csupán belső, lelki dimenzióként valósul meg, hanem annak térbeli vonatkozásai is vannak, amely eszkatológiai értelemben fog megvalósulni. A következő cím alatt tárgyalt vita be fogja mutatni ezt az egyensúlyt Jézus tanításában.

Az ország érkezésének ideje: jelen vagy jövő? Az Ország jellegéhez szorosan kapcsolódó kérdés eljövetelének ideje. Ez a téma Johannes Weiss hatására előreláthatatlan érdeklődést váltott ki az elmúlt évszázadban, amelynek eredményeként különböző nézetek láttak napvilágot. Először röviden áttekintjük a vita történetét, majd az Ország két szempontjának bemutatására összpontosítunk. A vita története 1892-ben Weiss kiadott egy úttörő könyvet a következő cím alatt: Die Predigt Jesu vom Reich Gottes („Jézus Isten Országról szóló prédikálása”). A mű kiinduló hermeneutikai elve az volt, hogy Jézus felfogását a saját világának gondolati kontinuitásából szükséges levezetni. Ennek az elvnek alkalmazása azt a tézist szülte, amely szerint Jézus királyság-szemléletét a zsidó apokaliptikus irodalomból meríti és ezért ez szigorúan eszkatológikus kategóriákban értendő, azaz minden a hamarosan eljövő Országra vonatkozik. 51 Ez a szemlélet a Konsequente 50 A

meglepetés intenzitását mutatja az a tény is, hogy a tanítványok még a mennybe menetel alkalmával sem értették az ország természetét – politikai megoldást vártak (ApCsel 1:6). Az ország „meglepetés dimenziója” nagyszerűen van feldolgozva az alábbi forrásban, amely az ország „fejtetőre állított” jellegét mutatja be: Donald B. Kraybill, The Upside-Down Kingdom (Scottdale and Waterloo: Herald Press, 1990).

51

Weiss részben A. Ritschl kanti idealisztikus filozófiája által befolyásolt országszemléletére reagált, aki elsődlegesen etikai kategóriákban értelmezte Isten

144

TheoRhēma 9/2 (2014)

Eschatologie néven ismert (konzekvens, jövőre vonatkozó eszkatológia) és Albert Schweitzer munkája révén vált híressé. Ő tovább vitte ezt a gondolatot azt állítva, hogy Jézus etikáját csak rövid időszakra tervezte, Isten Országának megjelenéséig, nem pedig egy hosszabb életre az emberi társadalomban. Mivel Jézus váradalmai nem teljesültek (az Ország nem jött el), ezért csalódottan halt meg. Egy ilyen becsapott, első századi apokaliptikus Schweitzer történelmi Jézusa.52 A konzekvens eszkatológiából fejlesztették ki Bultmann és Dibelius az aktuális eszkatológiát. Bultmann szerint Jézus váradalma az volt, hogy Isten Országa az ő halálával veszi kezdetét – ennek fényében magyarázza a templom megtisztítását, mint egy előkészítő cselekményt. Demitológizációs hozzáállásának eredményeként az Ország örökké jövő Országként van bemutatva, ezért annak eljövetele nem tekinthető olyan eseménynek, amely a jövőben valóban be is fog teljesedni. Az Országot eszkatológiai, természetfölötti és történelemfölötti valóságként értelmezi, amely az embert döntés elé állítja. Szerinte az említett döntés folyamatos, ezért nem vonatkozik az Országra, mint egy időbeli eseményre.53 Dodd hatására az angolszász kutatásban egy olyan szemlélet lépett fel, amely akkora hangúlyt fektetett az Ország jelenben történő eljövetelére, amennyire Weiss annak jövő dimenzióját kiemelte. 54 Dodd Jézus személyiségével azonosította Isten Országát azt állítva, hogy az Jézus szolgálatával jelen valósággá vált. Az ő gyógyításait, démonűzéseit és csodáit arra mutató országát, mint a megváltott emberiség társadalmát, amely tetteit a szeretet ihleti. Weiss ugyanakkor elismeri, hogy Jézus a királyság jelenéről is beszél, de ezt pillanatnyi prófétai lelkesedésként magyarázza (Goppelt, 1:78; Caragounis, 420). 52

Ladd rámutat arra, hogy Weiss és Schweitzer óta a bibliatudósok többsége felismerte, hogy „az apokaliptikus szempont Jézus tanításának a lényegét (gyülölcsét) és nem a héjját jelenti” (Ladd, 55).

53 A

Bultmann iskolájában beállt változás és megoszlás bemutatásához lásd Goppelt, 1:79.

54 Dodd

álláspontját a Krisztus példázatairól szóló híressé vált művében elsősorban Mk 1:15 és Mt 12:28 magyarázatára építette. Lásd Charles Harold Dodd, The Parables of the Kingdom (London: Nisbet & Co., 1935).

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

145

bizonyítékként értelmezte, hogy Jézus személyiségében Isten döntő csapást mért Sátán királyságára, azaz Dodd kifejezését használva a „wholly other” („teljesen másik” – Istenre, szuverenitására utaló kifejezés) belépett a történelembe.55 Ebben a döntő eseményben Dodd annak a megvalósulását látta, amire a próféták előremutattak. Ezért ismert ez a szemlélet a Realised Eschatology néven (realizálódó, megvalósuló vagy megvalósult eszkatológia). Kümmel rámutatott arra, hogy Jézus eszkatológiájában a jövőre és a jelenre vonatkozó szempontok nem zárják ki egymást, ezért lehetőség van azok szintézisére. Véleménye szerint az Ország elsődleges jelentése a zsidó apokaliptikus szemlélettel összhangban eszkatológiai, de ugyanakkor az Jézus személyéhez is fűződik. Habár Kümmel hatására konszenzus kezdett kialakulni, munkáját bírálatok is érték. 56 Bizonyos teológusok, Hoekemahoz hasonlóan úgy vélik, hogy az inagugurated eschatology (inaugurált / felavatott eszkatológia) megfelelőbb kifejezés, mivel magába foglalja az Ország mindkét szempontját.57 Rövid időn belül (1959-64) három egymástól független mű jelent meg (Ridderbos, Schnackenburg és Ladd) 58 amely egyhangúan rámutatott, arra hogy az Isten Országára vonatkozó két szempontot nem lehet egymástól függetleníteni. Véleményük szerint az Ország Isten királyi uralmával egyenlő, amely először is a történelmi Jézus missziójában valósult meg és az ószövetségi váradalmak beteljesedéseként értelmezendő. Másodszor, az 55 Ladd

rámutat annak a veszélyére, hogy ez a transzcendens „wholly other” inkább platónikus, mint biblikus szemléletet tükröz (Ladd, 56).

56 Ladd

kritikája szerint Kümmel nem határozta meg világosan, hogy mit ért az Isten Országa fogalom alatt. Grässer viszont kiemeli, hogy amit Kümmel jelenként mutat be, az nem maga Isten Országa, hanem annak közelsége (Caragounis, 422).

57 Anthony

A. Hoekema, The Bible and the Future (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1979),

1-75. 58

H. N. Ridderbos, The Coming of the Kingdom (Philadephia: Presbyterian and Reformed Publishing, 1962); Rudolf Schnackenburg, Gottes Herrschaft und Reich: eine Biblisch-Theologische Studie (Freiburg: Herde, 1959); George E. Ladd, Jesus and the Kingdom: the Eschatology of Biblical Realism (Waco: Word Books, 1964).

146

TheoRhēma 9/2 (2014)

Ország eszkatológiai értelemben a történelem végén fog nyilvánvalóvá lenni, amikor e kor lezárul és egy új kor veszi kezdetét.59 Ez az álláspont képezi a jelenlegi konszenzus60 alapját. A két nézet harmonizációját a zsidó gondolkodásmód szem előtt tartása segít megérteni, amely szerint a vég eseményei „elhúzódhatnak egy bizonyos ideig és olyan folyamataként is lehet rájuk tekinteni, amely a jelent is magába foglalhatja.” 61 Ez a szemlélet mindkét szempontot figyelembe veszi és nem tartja őket kizárólagosaknak. Az ország jövőbeli eljövetele Kétség kívül, Jézus intenzív futurisztikus eszkatológiát hirdetett. A logionok egész sora szól „arról a napról.” Ennek a kifejezésnek gazdag előtörténete van, hiszen úgy az Ószövetség, mint a zsidó apokaliptikus irodalom szól „Jahve napjáról” (hw"+hy> ~Ayæ), amely minden napok végét fogja jelenteni.62 Goppelt rámutat, hogy a Jézusi-hagyományban három képzet kapcsolódik egybe ezzel: 1. Jézus meghirdette Isten ítélő megjelenését, amely „a történelem alá befejező vonalat húz” (pl. Lk 10:12; Mt 10:15; 11:22). 2. Ez a nap nemcsak az ítélettel, hanem az Emberfia megjelenésével is összekapcsolódik - a parousi,a63 napja (pl. Lk 17:22-37; Mt 24:27). 59 Ladd,

58.

60 Habár

beszélhetünk konszenzusról a kérdésben, de Dulling rámutat, hogy az nem teljes, mivel még mindig jelen van (kissebségben igaz) Jézus ország-szemléletének radikális politikai értelmezése (Dulling, 65).

61 Caragounis,

422.

62

Lásd pl. Delling, „h`me,ra,” TDNT 2:943-953.

63

Braumann rámutat, hogy eredtileg Jahvé napja az öröm napjaként volt számontartva (Ámost 5:18, 20; Zak. 14:7), a próféták átfogalmazásában viszont a megváltás napjából ítélet napja lett (Ámos 5:18, 20; Jóel 1:15; 2:2). A fogalomnak több jelentése van, amelyet néha nehéz megkülönböztetni. Braumann szerint utalhat politikai, kultikus vagy eszkatológiai eseményre. Az utóbbi gyakran

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

147

3. Ez a nap Isten Országával kapcsolatos Mk 14:25-ben: „Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten Országában.” Ezek szerint, az említett logionokban egymás mellé kerül Isten Országának meghirdetése, az ítélet és az Emberfia jövőben történő eljövetele. Az említett nap „az ószövetségi előtörténet szerint olyan nap, amelyikben Isten a történelemmel találkozik.” 64 Néhány jézusi logion szól a nap közelségéről és habár ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk ezen tanulmány keretein belül, 65 szükséges kihangsúlyozni, hogy Jézus határozott volt az Ország jövőben történő eljövetelének ideje kérdésében: „Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiu, hanem csak az Atya” (Mk 13:32). Ez a tény éber várakozásra szólít fel. Ezt a jellegzetességet elsősorban a szinoptikus apokalipszisben (Mt 24:1-36; Mk 13:1-37; Lk 21:5-36), valamint az öt paruzia-példázatban találjuk meg. Az említett példázatokat Jeremias „válság-példázatok”-nak nevezi, mivel „egy elvakult népet és vezetőit akarták felrázni az idő rendkívüli komolyságára való tekintettel.”66 A váratlanság témája köti össze a példázatokat és céljuk a kellemetlen készületlenség megelőzése, valamint az egyházra bízott feladat iránti felelősség kihangsúlyozása, amit váratlanul számon lesz kérve. 67 Herczeg rávilágít, hogy Jézus tanításai nem a katasztrófát, hanem a koszmológiai nyelvezettel van leírva (Zak 1:15; Jóel 3:14) (Braumann, „parousi,a,” NIDNT 2:898-901). 64 Goppelt,

1:80-81.

65 Pl.

Mt 10:23; Mk 9:1. A téma részletes feldolgozását lásd Ladd, A Theology of New Testament, 207-211; France, 66-73.

66

Joachim Jeremias, Jézus Példázatai (ford. ism.; Budapest: A Református Egyház Zsinati Iroda Sajtóosztály, 1990), 44.

67 „Olyan

váratlanul következik be majd a katasztrófa, mint az éjjeli betörő, az éjfélkor megjelenő vőlegény, a vendégségből késő órában hazatérő házigazda, a hosszú utazásról visszatérő úr. Ne hagyjátok magatokat készületlenül meglepni! ... Az ősegyház .... azokat a gyülekezetnek szóló intelemnek tekinti, hogy el ne lankadjon a paruzia késése miatt” (Ibid.).

148

TheoRhēma 9/2 (2014)

felelősséget és a megtérést, valamint a misszió fontosságát hangsúlyozzák. Nyelvük apokaliptikus, de tartalmuk nem, mivel nem a leszámolást hirdetik, hanem olyan jövőt, amelyre reménységgel és örömmel lehet előretekinteni.68 Az ország jelenben történő eljövetele Amint azt bemutattuk, Jézus eszkatológiai ország-várása nem volt új, mivel már az ószövetségi prófétákban és különböző formákban az zsidó apokaliptikus irodalomban is találkozunk vele. Mégis, amint Dodd helyesen rámutatott, egyedülállóak azok a jézusi logionok, amelyek Isten Országának a jelenben történő megjelenéséről szólnak – nincs párhuzamuk a kortárs zsidó irodalomban.69 A szinoptikus evangéliumokban, Jézus szolgálata az ószövetségi ígéretek beteljesedésének fényében van értelmezve. Az Ország jelenben történő eljöveteléről szóló jézusi tanítást ennek figyelembe vételével szükséges megértenünk. A továbbiakban Mt 12:28-ra, valamint Lk 17:21-re összpontosítunk, mivel ezeknek a szövegeknek magyarázata határozta meg a témával kapcsolatos vitát. MÁTÉ 12:28 - e; f qasen ev f V u` m a/ j h` basilei, a tou/ qeou/ („az Isten országa elérkezett rátok”). Caragounis szerint Mt 12:28 (párhuzam: Lk 11:20) magyarázata játszotta a legfontosabb szerepet az Isten Országáról szóló vitában. Ennek egyszerű oka az, hogy ez az egyetlen logion a szinoptikus evangéliumokban, amelyik közvetlenül úgy mutatja be Isten Országát, hogy az már elérkezett.70 Jézus egyik legjellegzetesebb csodája a démonűzés volt. Egy ilyen csodát követő farizeusokkal való vita összefüggésében 68 Herczeg, 69 Dodd, 70

41.

49.

Ezzel az állásponttal szemben Bultmann azt vallja, hogy Isten országa Jézus szolgálatával még nem érkezett el, de közvetlenül a küszöbön áll. Nem úgy tekint Jézusra, mint aki személyében az ország jelen volt, inkább az „idő jelének” tartja őt (Bultmann, 21).

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

149

hangzott el az általunk vizsgált kijelentés: „Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten Országa.” A vita az e;fqasen („elérkezett”) kifejezésre összpontosult. Egyesek szerint a szó közelséget, nem pedig közvetlen jelenlétet jelent. De Luz világosan rámutat, hogy az ige „alapvető jelentése az, hogy a cél el van érve és nem csupán szinte elérve.”71 Nolland viszont azt az érvet hozza fel, hogy a szót követő evpi, („-ra, -re”), valamint az a tény, hogy az ige aoristosban van annak természetét hangsúlyozza ki, ami már megtörtént vagy aminek történése folyamatban van.72 Caragounis ezzel szemben azzal érvel, hogy az aoristos néha úgy van használva, hogy az rámutasson az esemény bizonyosságára és közeli megtörténésére – olyan cselekményre amely, habár a jövőre vonatkozik, annyira biztos, hogy már megtörténté lehet nyilvánítani. 73 Ezek szerint Jézus a démonűzésével hozta kapcsolatba logionját, amely a következő üzenetet közvetíti: „Amit itt láthattok, Isten uralma, amely a gyakorlatban valósul meg.” 74 A farizeusok vádjával ellentétben Máté azt hangsúlyozza, hogy Jézus ördögűzései olyan valós tapasztalatok, amelyekben valami teljesen új és minőségileg más jelentkezik. Ezért a mennyek Országának többek között a farizeusokra való eljövetele (e;fqasen evpi) kihívás elé állítja őket: szükséges átgondolniuk azt, ami itt és most történik, mivel maga Isten cselekszik Országát elhozva.75

71 Ulrich 72 John

Luz, Matthew 8-20 (Hermeneia; Minneapolis: Fortress Press, 2001), 204.

Nolland, The Gospel of Matthew (NIGTC; Grand Rapids, MI: Eerdmans, 2005),

501. 73 Szerinte

Jézus csodái csak előjelek és nem Isten országát jelölik. Ezért Mt 12:28-at a kereszt felé mutató logionként magyarázza (Caragounis, 423). Ladd ezt az álláspontot azzal cáfolja, hogy olyan újszövetségi igékre mutat rá, amelyekben az aoristos igeforma szószerinti jelenlétet és nem a közelség valamilyen formáját jelenti: Rm 9:31; 2 Kor 10:14; Fil 3:16 (Ladd, A Theology of the New Testament, 63).

74 Nolland, 75 Luz,

204.

501.

150

TheoRhēma 9/2 (2014)

Ladd nagyszerűen rámutat arra, hogy Jézus szolgálatában nem a vég volt jelen, hanem Isten királyi hatalma, amely csapást mért Sátán Országára az által, hogy az embereket megszabadította a gonosz hatalmából. Erről szól az erős ember megkötözéséről szóló jézusi mondás is (Mt 12:29), amelynek lényege arról szól, hogy Jézus támadást intézett Sátán Országa ellen és megtörte annak erejét, azaz munkásságával „megkötözte a Sátánt,”76 habár annak végső megsemmisítése majd csak a vég idején fog megtörténni.77 LUKÁCS 17:21 - h` basilei, a tou/ qeou/ ev n to. j u` m w/ n ev s tin („az Isten országa bennetek van”). Bock ezt a logiont Lukács királyságszemlélete kemény diójának nevezi. 78 Jézus a farizeusoknak Isten Országa eljövetelének idejére vonatkozó kérdésére válaszol. Rámutat arra, hogy mindenféle spekulatív, jeleken alapuló kalkuláció helytelen és ezt a következő kijelentéssel indokolja: „h` basilei,a tou/ qeou/ evnto.j u`mw/n evstin”. Az alapvető problémát az evnto.j értelmezése jelenti, amely az említett szövegen kívül mindössze egyszer fordul elő az Újszövetségben.79 Alapvető jelentése „valamin belül,” „valaminek közepette” és szemben áll az „evkto,j”-szal, melynek jelentése „kívül.” Erre alapozva sok bibliamagyarázó „bennetek”-kel fordította a kifejezést („Isten Országa bennetek van”), amelyhez azt a magyarázatot fűzték, hogy Jézus szemlélete szerint az Ország belső valóságra, szellemi-erkölcsi nagyságra és nem apokaliptikus látvány-országra utal. 80 Ez a meglátás legalább két nagy 76 Cullmann

találóan megjegyzi a gonosz hatalmának megtöréséről, hogy Sátán meg van kötözve, de hosszú kötéllel. Ezzel arra utal, hogy habár hatalma megtört, mégsem erőtelen. Az evangéliumok szerint Sátán továbbra is aktív: elkapja az Országról szóló igét, amikor azt nem fogadják el az emberek (Mt 13:19), bement Júdásba (Lk. 22:3) és Pétert is hatalmába akarta keríteni (Lk 22:31) (Ladd, A Theology of the New Testament, 64).

77 Ladd,

A Theology of the New Testament, 63-65.

78 Darrell 79 Máté 80 Bock

L. Bock, Luke 9:51-24:53 (NIGTC; Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1996), 1414.

23:26, ahol a pohár belsejét jelöli.

ennek az álláspontnak a következő képviselőit nevezi meg: Creed, Sneed, Dalman, Dodd, Tamás evangéliuma, Origenész, Hrizosztóm, Atanásziusz, Ambróziusz, Jeromos és Luther (Bock, 1415). Ez az álláspont még ma is él és általában a szó ókori Biblán kívüli görög kéziratokban történő használatára

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

151

problémába ütközik: (1) Az összefüggés alapján Jézus a farizeusokhoz szól, akikről Jézus utoljára mondta volna el, hogy az Ország bennük van (lásd főként Lk 11:37-52) – még a tanítványoknak sem nem mondta ezt soha; (2) az Újszövetség, de az Ószövetség és a zsidó irodalom sem utal sehol úgy az Országra, mint ami az emberen belül volna.81 Marshall találóan megjegyzi, hogy az Újszövetségben az emberek lépnek be az Országba és nem az Ország az emberekbe.82 Az evnto.j u`mw/n kifejezés legmegfelelőbb fordítása Lk 17:21-ben a „közöttetek.” Ez annyit jelent, hogy a farizeusok Jézus személyében állnak szembe az Országgal. Nincs szükségük arra, hogy körültekintsenek és máshol keressék azt, mivel annak központi személye Jézusban előttük áll – ilyen ételemben van az Ország már most „közöttük.” 83

Összegzés Ezt a fejezetet, amely egyben a tanulmány szívét képezi, Marshall gondolataival lehetne összegezni, aki szerint elvesztett idő annak bizonygatásával foglalkozni, hogy Jézus számára az Ország melyik szempontja volt fontosabb.84 Jézus országszemlélete kiegyensúlyozott volt. Mint ahogy az Ország természetét illetően nem választhatjuk el Isten királyságának tényét az Ő uralkodási területétől, ehhez hasonlóan felesleges próbálkozás az Ország jelen és jövő szempontjainak elválasztása és versenybe állítása. Az Isten Országáról szóló tanítás legfontosabb ténye az, hogy Jézus eljövetelével Isten forradalma kezdetét vette.

alapozva érvelnek így (Lásd pl. Caragounis, 423). 81 Bock,

1415.

82 I.

Howard Marshall, The Gospel of Luke: A Commentary on the Greek Text (NIGTC; Grand Rapids: Eerdmans), 655.

83 Bock, 84 I.

1416-1417.

Howard Marshall, „Kingdom of God, of Heaven,” Pictorial Encyclopedia of the Bible 3:805.

152

TheoRhēma 9/2 (2014)

ZÁRSZÓ Ebben a tanulmányban a Biblia egyik leggazdagabb témájával foglalkoztunk. Rámutattunk arra, hogy Jézus Ország-hirdetése nem új, de a fogalmat senki sem használta előtte „még megközelíthetőleg sem olyan erőteljesen és középponti módon.”85 Tanítása az ószövetségi előképeken alapul, és ezt figyelembe véve értelmezendő, de ennek ellenére komoly meglepetéseket tartalmaz. Egyetérthetünk Jeremiasszal, aki amellett érvel, hogy Jézus Országról szóló tanítását valami teljesen új, párhuzam nélküli jellemzi. 86 A téma áttekintése végén, az itt következő zárszóban röviden összegezzük azt, hogy Jézus tanítása miben volt egyedülálló, azaz miben lépte túl az akkori váradalmakat: 1. Az Ország elválaszthatatlanul Jézus személyiségéhez kötődik. Ő áll az Országról szóló üzenet központjában. J. Schniewind találóan megjegyezte, hogy elsősorban „Ő maga, az Ő személyisége” az új, Jézus Országról szóló üzenetében.87 A többi különbség mind csak ez után következhet. 2. Az első ponthoz logikusan fűződik az a gondolat, hogy Jézus eszkatológiájának jelenben történő megvalósulására utaló szempontja egyedülálló, mivel Jézus jelenlétéhez kötődik. Ez szemben állt azokkal az apokaliptikus váradalmakkal, amelyek az Ország eljövetelét kizárólag valamilyen kozmikus katasztrófához fűzték. 88 Amint rámutattunk, ennek a nézetnek is jogos helye van Jézus prédikálásában, de futurista eszkatológiája a jelenben történő megvalósulás gondolatával van egyensúlyozva, amely azonnali döntés elé állítja az Ország potenciális polgárait.

85 Goppelt,

1:76.

86 Jeremias,

New Testament Theology, 1:103-108.

87 Idézve 88

Klappert, 386.

Bultmann rámutat, hogy az apokaliptikus irodalommal ellentétben Jézus prédikálásából hiányzik „az apokaliptikusok mindenféle tudós és fantasztikus spekulációja” (Bultmann, 19).

Isten országa Jézus prédikálásában és munkásságában

153

3. Az Országról szóló tanítás minden népre történő kiterjesztése, univerzalizálása. Az Ószövetségben és a zsidó irodalomban az Ország eljövetele Izráelre vonatkozik. Különösen a későbbi judaizmust jellemezte kizárólagosság, amely számára Isten Országának eljövetele elsősorban Izráel politikai szuverenitását jelentette nemzeti ellenségeivel szemben. Már Keresztelő János elvetette ezt a szemléletet, Jézus viszont ezt még hatékonyabban kiemelte.89 Amint láthattuk, Jézus Országról szóló üzenetének bizonyos szempontjai korának felfogásaival és váradalmaival ellentétben álltak. Ezért jelentett radikális jellege végett sokaknak komoly nehézséget annak értékelése. A kortárs apokaliptikus irodalomban a jelen kor úgy van bemutatva, mint amely az ördög uralma alatt áll és ezért Isten visszavonult a történelem színpadáról, bizonyos módon magára hagyva szenvedő népét. Habár az ítélet napja a szabadítás napjaként van bemutatva, amikor Izráel népe megszabadul és ellenségei meg lesznek büntetve, ez jóval különbözik Jézus Királyság-evangéliumától. Jézus üzenetének lényege ezzel szemben az, hogy az Ő személyiségében és szolgálatában Isten közvetlenül beavatkozott a történelembe és csapást mért a gonoszra, habár a végső szabadulás még hátra van. Ezért beszélhetünk Isten Országáról, mint „Isten nagyszerű meghívásáról,”90 amely a kerygma minden hallgatóját megszólítja és ezzel kötelezi is.91

89 Ezt

azzal tette, hogy kihansúlyozta: nem a nemzeti hovatartozás, hanem az Ő üzenetére és személyiségére adott emberi válasz az Országba való belépés feltétele. A zsidó hallgatóságot szinte megbotránkoztató módon rámutatott, hogy a természet szerinti „ország fiai” elvesztik az országot és helyüket mások foglalják el (Mt 8:12). Az Ország polgársága nem nemzetiségtől függő, hanem attól, hogy miként fogadja az ember annak hirdetését (Mt 13:38).

90 Otto

Benz, „Jesus’ Gospel of the Kingdom,“ The Gospel and the Gospels (szerk. P. Stulmacher; Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1991), 59.

91 Ez

a tanulmány egy készülő disszertációhoz végzett kutatásnak az eredménye. Köszönetet szeretnék mondani prof. dr. Balla Péternek, prof. dr. Herczeg Pálnak és Pap Ferencnek konstruktív javaslataikért, amelyek jobbá tették ezt a publikációt.