Hazafias asszimilacio atnezve 2 1

A menekültválság kapcsán ismét fellángolt a vita Európában a multikulturális társadalomról, és az Egyesült Államok sokak számára ideális mintát kínál. Közben a mindössze negyven éves amerikai multikulturális modell heves támadások kereszttűzébe került az óceán túloldalán. A multikulturális modellel szembeni kritika lényege, hogy az ellentmond az egyenlő jogok elvének, és bőrszín, kultúra szerint résztársadalmak kialakulásához vezet. Alexander Hamilton, az Egyesült Államok első, mindmáig széles körben tisztelt és gyűlölt pénzügyminisztere, aki a függetlenségi háború idején George Washington, a Kontinentális Hadsereg fővezérének titkáraként szolgált, és egyebek között a nemzeti bank megalapításával tette nevét ellenszenvessé, egyszer azt írta: " A köztársaság biztonsága lényegesen függ a közös nemzeti érzés erejétől; az elvek és szokások egységétől, a külföldiek előítéleteitől való mentességtől; és attól, hogy az ország szeretete csaknem összekapcsol a születéssel, az oktatással és a családdal. " A királypárti Hamilton mélyen sajnálta, hogy az Egyesült Államok nem válhat monarchiává. Nem önmagáért a királyi felségért, hanem mert a korona jelenthetné az egyesítő erőt a sokszálú amerikai nemzet minden tagja között, származástól, etnikumtól és felekezettől függetlenül. Ha már így alakult, akkor, vélte, a szokások és az életmód egységessége lehet az, amelyre felépülhet a köztársaság. Hamilton és a többi alapító atya koruk gyermekeként abban a meggyőződésben éltek, hogy a köztársaság a kis területű államokban valósulhat meg (itt hivatkoztak Athén, Velence, Svájc és Korzika példájára), amelynek polgárai nagyjából, egy vékony alsó és fölső rétegtől eltekintve egyforma jövedelműek (egyformán jómódúak vagy egyformán szegények), és nyelvük, kultúrájuk és életmódjuk többé-kevésbé megegyező. Hamilton számára egy erős, központosított nagyhatalmat kívánt, amely képes