A lerombolt palota

A lerombolt palota


Steven Brust született mesélő, szórakoztató, bámulatba ejtő, szellemes és
végül, de nem utolsó sorban, magyar származású. Hogyan lehetséges, hogy
csupán egyetlen regényét, A lerombolt palotát, fordították le magyarra?
Amikor a Zrínyi Nyomda 1990-ben kiadta ezt a könyvet, rögvest
elolvastam. Ez volt a hatodik kötete a legelső fantasy sorozatnak
Magyarországon (a Griff Könyvekről van szó), amit akkoriban történetesen
gyűjtöttem és jónak tartottam, s ezért nem is értettem, miért jelentettek
meg ilyen silány írást. Hát, talán a magyar származása miatt…
Évekkel később véletlenül a kezembe került Brust egyik regénye
angolul, ami fölgyújtotta a képzeletem, csiklandozta a humorérzékem, aminek
stílusába nyomban beleszerettem. Így aztán szép sorban megvettem az összes
regényét, A lerombolt palotát utolsónak. Akkor megkaptam a választ.
A fordítás volt a ludas.
Az igazat megvallva, olyan ez a fordítás, amit bármelyik elfogadott
vagy divatos fordításelmélet kárhoztatna. Peter Newmark azért
helytelenítené, mert nem hűséges" az eredetihez, Lawrence Venuti azért
ráncolná tőle a homlokát, mert a szöveg elvesztette minden egzotikus ízét,
minden idegenségét" az átültetésben, a fordító a leghatározottabban
láthatatlan próbál maradni (bár majd később látni fogjuk, a legkevésbé sem
az!), Christiane Nord szemére hányná, hogy semmiféle módon nem tölti be
rendeltetését, és így tovább. Ezt a fordítást semmilyen szemszögből nem
lehet megvédeni. Gondolom, afféle fehér holló. Ráadásul nekem kapóra jön:
kritizálhatom, ahogy csak tetszik anélkül, hogy el kellene köteleznem magam
bármelyik elmélet mellett.
Vessünk tehát egy pillantást a fordításra!
A szöveg külalakja teljesen eltér az eredetiétől, ám ez lehetett a
kiadó óhaja. Példának okáért, az ajánlás, a köszönetnyilvánítás és a
Jegyzetek a fenar nyelv kiejtéséhez" egyetlen köszönetnyilvánító részbe
vonódtak össze, amelyben máris találunk
– félrefordítást, pl. In addition to my fellow Scribblies[1], and
Terri, and Val, and everyone at Ace" [szó szerint: Scribblies társaim és
Terri és Val és az Ace[2] összes dolgozója mellett] magyarul így hangzik:
Az Ace-nél dolgozó valamennyi firkász barátom és Terry meg Val mellett";
"Only those who toiled to acquire any of the above languages" [szó szerint:
csupán azok, akik küszködtek a fentebb említett nyelvek bármelyikének
elsajátításával] fordítása ez lett: Mindenki, aki a fenti három nyelv
valamelyikével küszködik",
– szükségtelen kölcsönszavakat (pl. architektúra, spelling bee),
– hibásan írt személyneveket, nyolc esetből négyben (Berry helyett
Barry, Marschall helyett Marshall, Jon helyett John, Terri helyett Terry –
mind tipikus normalizálás).
A fordító úgyszintén kihagyta a kiejtési útmutató egy részét[3] és egy
tréfát is: ugyanis a for additional last minute proophreading" fordítása,
az utolsó pillanatban végzett nyomdai korrektúráért", kihagyja a jelzőt
(additional), ami egyrészt utólagost, másrészt hozzáadottat jelent, s ez a
kettősség rögtön tükröződik is az f helyett ph-val – azaz hibásan – írt
korrigálást jelentő angol szóban.
A térkép az utolsó oldalra került, s világosan elárulja azt a fordítói
eljárást, amit talán a legzavaróbbnak találtam az átültetésben, azaz a
fordító egyszerűen átvette a szövegbe ágyazott magyar szavakat, bár persze
helyesen írta őket, ellentétben a szerzővel. Mivel Brust kitalált világán a
magyar az ott élő keletiek nyelve, s ezeket a szavakat mindig kiemeli dőlt
betűvel, a fordítói átvétel, azaz pusztán ezen írói fogás megszüntetése a
színezet olyan mértékű gyengülését okozza, az olvasóban keltett ámulat és
különösség érzését annyira csökkenti, hogy az egész regény jellege, tónusa
megváltozik tőle.
És itt egy pillanatra térjünk vissza a különféle fordításelméletekhez.
Hogyan kellene egy ilyen fontos jellegzetességgel bánni? Nyilván, a nevek,
mint László, Miklós, Sándor (ékezettel vagy anélkül) vagy fogalmak, mint
táltos, Bölcsesség egzotikusnak, szokatlannak hangzanak egy amerikai
szövegben, ám magyarban nem. Annak érdekében, hogy a fordítás hű legyen,
megőrizze idegenszerű, szokatlan ízét, betöltse rendeltetését, ezeket a
neveket és szavakat helyettesíteni kellett volna. Vajon bármelyik nyelv,
amelyet Magyarországon egzotikusnak ítélnek, megfelelne e célra? Ha
mindössze néhány kifejezésről lenne szó, akkor persze, igen, bármelyik
nyelv alkalmas lehet erre, minél eltérőbb a magyartól, annál jobb. Brust
maga a környező országok nyelveit javasolta, amelyek mind indoeurópaiak.
Azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy az egész történet, különösen a
közjátékok, a magyar folklórban gyökeredzik, amely, noha osztozik az
európai folklór számos elemében, alapvetően finnugor, ráadásul igen erős
török-tatár befolyást mutat (vö. a két, meglehetősen ellentmondó, a magyar
nép eredetére vonatkozó mítoszt). Ezért én valamelyik finnugor nyelvet
javaslom, lehetőleg olyat, amelyiknek volt kapcsolata török nyelvekkel is,
az európai kultúrával is, vagy pedig valamelyik Magyarországon is honos
cigány nyelvet.
A Köszönetnyilvánításhoz a fordító hozzáfűzött egy jegyzetet, amelyben
egyértelművé teszi, hogy a szerző regényét magyar népmesék motívumaira
alapozta és helyesen leírt magyar neveket és szavakat használt (ami
mellesleg nem igaz, pl. Konnyü Szél, Dobpergés Őrdög), majd megkéri az
olvasót, ha e tulajdonnevek olykor sután, idegenül csengenek a fülünkben,
vagy ha például az ételek leírása sérti hazafias gasztronómiai
érzületünket, azt nézzük el. Keressük inkább az analógiát, mert a regény
minden mondata a mai magyar társadalom történéseiről, az elnyomottak
elhullatott véréből újjászülető demokrácia talpra állásáról szól". (Nem
tudom, milyen a hazafias gasztronómiai érzület, de abban biztos vagyok,
hogy Steven Brust nem Nostradamus, s ezt a regényt 1986-ban írta.)
Jó, jó, a fordítás 1990-ben készült, pont a politikai változások
kellős közepén, és, ahogy Susan Bassnett rámutatott plenáris előadásában a
legutóbbi FIT kongresszuson[4], a fordítást mindig meghatározza az a
pillanat, amikor ténylegesen készül." Na, meg a célja is.
De mi volt a célja? Egyáltalán, volt neki? A fordító világosan
fölismerte a magyar motívumokat – bár azok funkcióját nem. Bizonyos
stiláris fogások is elkerülték a figyelmét (pl. az archaizmusok), s a
hangsúlyt inkább a hagyományosabb, tündérmesei elemekre helyezte. Még meg
is változtatott dolgokat, hogy ezt a hatást fokozza, például kihagyta a
prológus szót, illetve a fejezetek számozását. Azt gondolta, hogy a fantasy
nem több, mint kortárs tündérmese? Nyilván nem, hiszen saját megjegyzése
szerint az elbeszélés félreértést kizáróan kapcsolódik a politikához.
Ezért aztán úgy vélem, a fordító egyszerűen nem foglalkozott
mindezzel, a legkényelmesebb megoldást választotta és elhallgattatta
kreativitását. Sajnálatos módon, számos példával tudom alátámasztani ezt a
föltevésem. A legelső ilyen magában a szövegben a prológus címe, The
Legend of Fenarr", amit Fenarr legendája"-ként ültet magyarra, az a
fordító ugyanazt a szót használja, amelyet a középkori latinból vettünk át
('legenda': (el)olvasandó részletek, azaz szemelvények a latin legere
olvasni" igéből), s egy szent életéről szóló történetet jelent, vagy ilyen
történetek gyűjteményét. Angolul a legend" szónak hét jelentése van, ebben
az esetben: régebbi időkből származó népszerű történet, amelynek igaz
volta nem állapítható meg". Magyarul a legendának csak két jelentése van:
egy szent élettörténete illetve költött, kiszínezett elbeszélés. Amikor a
magyar (ál)történelmi, általában hősies történetre utal, világosan
elhatárolt szóval él, a mondával, mint például a Kerekasztal köré szőtt
történetek esetében. Ami első pillantásra szó szerinti, hűséges fordításnak
látszik, az valójában pontatlanság.
És ha ez nem lenne elég rossz, a fordító angoltudása, különösen a
nyelvtan terén, igen sok kívánnivalót hagy. Túl gyakran ért félre szavakat
vagy kifejezéseket s hoz létre fura mondatokat, vagy legalábbis az
eredetihez képest más jelentésű mondatokat. Például úgy tűnik, azzal sincs
tisztában, hogy a 'nem' szó előfordulása mondaton belül tagadást jelent,
vagy hogy a 'he' személynévmás nem utalhat nőre.

"Brigitta took a step over to Miklós. He took her hand.
"I think he's dead," he said.
"László?"
"Yes. I felt it."

Szó szerinti jelentés:
(Brigitta odalépett Miklóshoz. A fiú megfogta a lány kezét.
– Azt hiszem, [hímnemű ő] meghalt – mondta Miklós.
– László?
– Igen. Éreztem [amikor megtörtént].)[5]

Ennek a passzusnak magyar fordítása így hangzik:
Brigitta Miklóshoz lépett. Megfogta a kezét.
– Azt hittem, halott – mondta.
– László?
– Igen. Úgy éreztem."

Mivel a magyarban csupán egyetlen egyes szám harmadik személyű névmás
létezik, ily módon nem lehetséges kifejezni a szereplő nemét. Muszáj
helyettesíteni valamilyen főnévvel vagy az alak nevével – s bizony, ebben
az esetben is így kellett volna eljárni. Az ilyen behelyettesítés híján az
egyetlen logikus értelmezés az, ha ezek a mondatok Brigittára vonatkoznak,
ő az alanyuk, ő a beszélő, kivéve a kérdésnél. Ám ugyanakkor tartalmilag
logikátlan: ugyan miért érezné meg Brigitta László halálát? Nem valószínűbb-
e, hogy László öccse fogja ezt megérezni?
A másik változtatás, jelen helyett múlt idő, teljességgel érthetetlen,
s értelmetlenné teszi a mondatot, hiszen az Azt hittem, halott" azt
sugallja, hogy a beszélő tévedett, akiről szó van, mégis él.
Hadd idézzem a könyv legelső bekezdését s egy keveset az epilógusból,
hogy illusztráljam a fordító hozzáállását – bár melléfogásai általában
ennél súlyosabbak, a kezdet és a befejezés minden szövegben kiváltságos
helyzetben van:


"Long ago there lived a mighty lord named Fenarr"
(Valaha élt egy nagyúr, akit Fenarrnak hívtak)

fordítása
Valaha régen élt egy nagyúr, Fenarr volt a neve"


Eltekintve az eltérő külalaktól, az egyetlen változtatás elfogadott, bár
kissé átkerül a hangsúly a Fenarr"-ról a név"-re, hiszen az az utolsó szó
a mondatban.

"Some say he came from the lands around the North Sea, where the cold winds
had frozen his sinews until they were like fine steel"
(Egyesek azt mondják, hogy az Északi-tenger körüli földekről jött, ahol a
hideg szelek addig fagyasztották izmait, míg finomított acélhoz hasonlóvá
lettek)

fordítása
Némelyek azt állították, hogy az Északi-tenger mellől jött, ahol a hideg
szelek acélossá fagyasztják az izmokat"


A magyar nyelv nem szereti a szóismétlést, ezért az angol 'say' helyett
gyakran rokon értelmű szavak szerepelnek, ami azt illeti, ez kötelező,
ezért a szerint" megismétlése egy bekezdésen belül komoly stiláris hiba.
Szeretném leszögezni, hogy a magyar megengedi a jelen idő használatát egy
múlt idejű mondaton belül, eltérően az indoeurópai nyelvektől, ez tehát
rendben van, pontosabban rendben lenne, ha a fordító ezzel nem módosítaná a
szerző mondanivalóját, de sajnos, megteszi.

"Others say the Great Plains to the east had tempered his heart with the
burning sun, so he feared nothing"
(Mások azt mesélik, hogy a keletre fekvő Nagyalföld tűző napsütésével
megedzette a szívét, s ezért nem félt semmitől)

fordítása
Mások szerint a keleti Nagyalföld tűző napja edzette a szívét, ezért nem
fél senkitől"

Mint már írtam, a magyar nyelv megengedi a jelen vagy jövő idő használatát
múlt idejű mondaton belül, de ebben az esetben ez komoly jelentésváltozást
okoz. Egyidejűség helyett, a jelen idő azt sugallja, hogy Fenarr még mindig
él s nem fél. Ráadásul a nem fél senkitől" szűkítőnek bizonyul a nem félt
semmitől"-höz képest. A többi változtatás bőven belül van az elfogadhatóság
határán.

"There are those who tell how he came from the ocean far to the south,
through underground streams that emerge high in the Grimtail, the south-
eastern part of the Grimwall, where he learned to live with great
privation"
(Vannak olyanok, akik arról regélnek, hogyan jött a messzi délen elterülő
óceánból föld alatti patakokon át, melyek a Zordonfal délkeleti részén, a
Zordonvég magasában bukkannak elő, ahol aztán Fenarr megtanult súlyos
nélkülözés közepette élni)

fordítása
Volt, aki arról mesélt, hogyan kelt át a távol-keleti óceánokon, s
Zordonfal délkeleti csúcsának, Zordonvégnek föld alatti patakjain, miközben
megtanult a legnagyobb nélkülözések közt élni"


Az egyes szám használata többes helyett a volt, aki arról mesélt"
kifejezésben nyelvtanilag helyes, megengedhető, bár a többes sem lett volna
rossz. Az összes többi változtatás zavarba ejtő, különösen a távol-keleti"
déli" helyett; a szerző nyilvánvalóan azt óhajtotta érzékeltetni, hogy
mind a négy égtájat rebesgetik a hős szülőhelyeként.

"Still others claim he grew to manhood in the Western Mountains on the very
borders of Faerie, and thus knew the denizens of that land better than any
other mortal man"
(Megint mások azt állítják, hogy a Nyugati-hegységben cseperedett férfivá,
magának Tündérhonnak a határvidékén, s ezért minden más halandónál jobban
ismeri ama ország lakóit)

fordítása
Megint mások szerint a Nyugati-hegységben nőtt férfivá, Tündérhon határán,
mely ország lakói a hírek szerint jobbak minden más halandónál"


Itt van a második szerint" és talán a legrosszabb értelmezés, különösen a
szövegösszefüggést is figyelembe véve, hiszen a tündérek egy cseppet sem
jók ebben a történetben. Mi több, a fordítás azt sugalmazza, hogy a
tündérek halandók!

"You are fully of Faerie blood, are you not, Devera?"
(Te tisztavérű tündér vagy, ugye, Devera?)

Ennek a mondatnak magyar fordítása így hangzik:
Benned is tündérvér folyik, ugye, Devera?"

Ez a fordítás rejtélyes. Legjobb tudomásom szerint a szereplők egyikében
sem folyik tündérvér, ezért elképzelni sem tudom, honnan vette a fordító
ezt az ötletet. Más Brust regényekből pedig tudható, hogy Devera a Démon
Istennő – akit megölnek ebben a regényben – unokája, azaz nem származhat
teljesen tündérvérből.

"Yes."
"Then you will live a long time."
She giggled, then seemed to catch herself and turned somber once more. "Oh,
yes, Mister Miklós. A very long time."
(– Igen.
– Akkor [te] sokáig fogsz élni.
A lány kuncogott, aztán úgy látszott, rájön, hogy viselkedése nem
helyénvaló, és ismét csak elkomolyodott.
– Ó, igen, Miklós bácsi. Nagyon sokáig.)

Ennek a passzusnak magyar fordítása így hangzik:
– Igen.
– Akkor te sokáig fogsz élni.
A lány kacarászni kezdett, aztán összeszedte magát, és megint szomorúan
nézett.
– Ó, igen, Miklós úr. Nagyon sokáig."

A mondat a kiemelésekkel gyakorlatilag értelmetlen magyarul, a két
kifejezés, catch oneself" és turn sombre", félrefordításának
köszönhetően. Ráadásul a kacarászik" ige használata talán nem a
legszerencsésebb választás volt, mert hosszabb időtartamot sugall.

"He nodded. "There is a thing I would ask of you. Do you know Brigitta?"
She nodded. "She has left, to make her way to Faerie."
(Miklós bólintott.
– Van valami, amire megkérnélek. Ismered Brigittát? – A kislány bólogatott.
– [Brigitta] Elment, hogy utat leljen Tündérhonba.)

Ennek a passzusnak magyar fordítása így hangzik:
Miklós bólintott.
– Valamit kérni szeretnék tőled. Ismered Brigittát? – A lány bólintott. –
Elment, viszatér Tündérhonba."

A személynévmások behelyettesítése természetesen szükségszerű (he > Miklós,
she > a lány). A nodded" bólintott" fordítása mindkét esetben komoly
stiláris hibának számít, túl közel van a kettő egymáshoz. A második
mondatban szereplő szórend elég szerencsétlen. A magyarban a szórend igen
rugalmas, bár megváltoztatása eltolhatja a hangsúlyt, azonban mindent azért
nem enged meg. A Valamit kérni szeretnék tőled" nem hangzik természetesen.
Föltételezem, hogy a fordító egyszerűen elegyítette az eredetit a szokásos
magyar frázissal ( Kérni szeretnék tőled valamit). Erősen gyanítom, hogy a
make her way" félrefordításáért az Országh-féle Angol-Magyar Nagyszótár
okolható, amely nem említi ezt a kifejezést, csupán a 'make one's way back'
(visszatér valahová) szerepel benne.

"Devera nodded vigorously. "I know. She will(" she caught herself, then
said. "She will arrive safely."
(Devera nyomatékosan biccentett.
– Tudom. Ő meg fog… – észbe kapott, aztán folytatta. – Ő meg fog érkezni
minden baj nélkül.)

Ennek a passzusnak magyar fordítása így hangzik:
Devera határozottan bólintott.
– Tudom. Vissza fog… – összeszedte magát, majd folytatta: – Vissza fog érni
biztonságban.

Itt láthatjuk a nodded" (bólintott) harmadik ugyanolyan fordítását és a
catch oneself" másodszori félrefordítását. Mint írtam, a say"
rokonértelmű szóval történő helyettesítése helyes és üdvözlendő. A
legérdekesebb fordítási probléma a She will…" átültetése értelmezhető
módon. Tagadhatatlan, hogy ez nehéz feladat, mert az angollal
összehasonlítva a magyar szinte sose használ segédigéket. A fordító által
választott megoldás – igekötő és jövő időt jelentő segédige – talán a
lehető legjobb, annál sajnálatosabb, hogy arra nem jött rá, Deverának miért
is kell észbe kapnia, s így a vissza" igekötő köti össze az elharapott
mondatot a következővel. A következő részlet el fogja árulni, mi is az,
amit Devera nem akar elmondani Miklósnak.

"You know that? Good. Then, will you, when you are older, watch out for
her?"
Devera's eyes filled with tears. "I can't, Mister Miklós. She's going to… I
mean, I can't."
(– Te ezt [biztosan] tudod? Remek. Akkor hát, amikor idősebb leszel, légy
szíves, vigyázz rá!
Devera szeme könnybe lábadt. – Nem tehetem, Miklós bácsi. Ő meg fog…
vagyishogy, nem tehetem.)

Ennek a passzusnak magyar fordítása így hangzik:
– Te tudod ezt? Jó. Akkor mivel te vagy az idősebb, vigyázz rá.
Devera szeme könnyel telt meg.
– Nem tehetem, Miklós úr. Ő elment… úgy értem, nem tehetem."

Az első mondat fura hangzású, mert a fordítás teljesen szó szerinti, még a
szórendet is követi, helyesebben: Te ezt tudod?/Ezt te (biztosan) tudod? A
harmadik mondat átültetése csakis a fordító hiányos angoltudásával,
valamint a szerzőnek, a közönségnek és magának az elvégzendő feladatnak
teljes semmibevevésével magyarázható. A fordító nyilvánvalóan nem olvasta
el az író ugyanezen képzeletbeli világon játszódó egyéb műveit – egye fene,
elvégre ez a regény csak lazán kapcsolódik a többihez. A fordító nem vette
föl a kapcsolatot a szerzővel, hogy szükség esetén tisztázza a homályos
pontokat – rendben, Amerika messze van, abban az időben az elektronikus
levelezés még nem terjedt el széles körben, és a határidők annyira szorosak
voltak, hogy még a légipostán küldött levél sem érkezett volna meg
idejében. De az ördögbe is, miért nem gondolkozott? Abszolúte világos a
szövegből, hogy Devera kisgyerek, míg Brigitta felnőtt, Miklós szerelmese.
Hogyan lehetséges ezt megfordítva tálalni? És miért kellett a fordítónak a
kérésből felszólítást formálnia, ráadásul felkiáltójel nélkül?
Ezek után az elkövetett leiterjakab, az a She's going to…" fordítása
Ő elment…"-nek nem is döbbenti meg annyira az embert, bár persze
gyakorlatilag mindent megváltoztat, a jelentéstől a horderőn át az
alaphangulatig. Kétségtelen, hogy a fordítónak nem volt tudomása arról,
hogy a go" igének különféle jelentései és funkciói vannak, hiszen a
László was gone. Brigitta would be gone soon" mondatot így ültette
magyarra: László elment. Nemsokára Brigitta is elmehet" [helyesen: László
meghalt. Brigitta is hamarosan meg fog halni] – talán mondani sem kell,
hogy az utóbbinak az égvilágon semmi értelme, egyike a számos baklövésnek.
A would" segédige ebben az esetben ugyanis a jövőre vonatkozik (mivel múlt
idejű a mondat, az angolban kötelező nyelvtani egyeztetésnek megfelelően a
will" segédige ölti föl múlt idejű formáját), nem pedig feltételes módot
jelöl. A rendszerváltás óta ez a hiba, azaz jövő idő ( Future in the Past")
helyett feltételes mód, igen gyakori, ritkán került a kezembe olyan (sf és
fantasy) fordítás, amelyben ne fordult volna elő. Mivel László meghalt a
tizenhatodik, A fa című fejezetben, egyértelmű, hogy Brigitta is meg fog
halni, alkalmasint Tündérhonban.

"He felt as if a dagger had been plunged into his heart. He gripped the
rail. "The child—"
"Your daughter will be fine, Mister Miklós. I promise."
(Miklós úgy érezte, mintha tőrt döftek volna a szívébe. Megragadta a
korlátot.
– A gyerek…
– A lányodnak nem lesz semmi baja, Miklós bácsi. Ígérem.)

Ennek a passzusnak magyar fordítása így hangzik:
Miklós úgy érezte, mintha tőrt döftek volna a szívébe. Megragadta a
korlátot.
– A gyerek…
– A lányodnak nem esik baja, Miklós úr. Ezt megígérem."

Eltekintve attól, hogy semmi oka arra, hogy úgy érezze, tőrt döftek a
szívébe – elvégre, Miklós eddig is tudta, hogy Brigitta elment – ez a rész
hibátlan. A személynévmás behelyettesítése természetesen szükségszerű (he >
Miklós).

"He nodded. He tried to speak and failed. Then he said, "Daughter."
Suddenly the child he would never see was as real as the woman he was
losing. "Could you watch over her, then?"
(Miklós bólintott. Próbált megszólalni, de hiába. Aztán azt rebegte: –
Lány. – Hirtelen a gyerek, akit sosem fog látni, éppen olyan valóságosnak
tűnt, mint a nő, akit épp most veszít el. – Akkor nem tudnál rá vigyázni?)

Ennek a passzusnak magyar fordítása így hangzik:
Miklós bólintott. Szólni akart még, de nem tudott. Végül csak annyit
mondott:
- Leány. – Hirtelen a gyerek, akit még nem is látott, valóságosabbnak tűnt,
mint az asszony, akit elveszített. – Akkor vigyázz őrá."


Ez a rész tisztán bizonyítja, hogy a fordító képtelen volt dekódolni" az
igeidőket, mind a jövőt a múltban, mind a folyamatos múltat egyszerű múlt
időnek fordította; az előbbi helyesen jövő idő, az utóbbi pedig a magyarban
jelen, hiszen egyidejűleg történik és épp folyamatban van.
A hibás nyelvtan másik példája az egyszerű összhasonlítás fokozásként
történő átültetése (olyan valóságos, mint – valóságosabb). S mindennek a
tetejébe itt a negyedik azonosan magyarított nodded" – bólintott" páros.

"The little girl ran to him and hugged his leg. "Don't worry, Mister
Miklós." Then she looked up at him and smiled once more. "I won't have to
watch over her; everyone else will have to watch out for her."
(A kislány odaszaladt hozzá és átölelte fél lábát.
– Ne aggódj, Miklós bácsi! – Azzal fölnézett rá s újra elmosolyodott. – Nem
kell majd óvnom őt, mindenki másnak kell majd óvakodnia tőle!)

Ennek a passzusnak magyar fordítása így hangzik:
A lány odaszaladt hozzá, és átölelte a lábait.
– Ne aggódj, Miklós úr. – Felpillantott rá, és még egyszer elmosolyodott.
Nem kell, hogy én vigyázzak rá( mindenki azt fogja tenni."


Úgy tűnik, a fordító nem akarta fölismerni, hogy Devera csupán kisgyermek,
noha az első mondat második feléből ez világosan kiderül. S találunk itt
egy tipikus fordítási hibát: magyarul a páros testrészek egynek számítanak,
azaz az embernek vagy karja van, vagy fél karja, ha az egyiket
elveszítette. Sohasem kettő, sohasem többes számban[6]. Ráadásul, az
angolban csupán egy lábról van szó! (Érdekes, hogy Devera szemét helyesen
egyes számban fordította.)
A fordító központozási hibákat is elkövetett ebben a bekezdésben:
hiányzik egy felkiáltó jel a lány első mondatának végéről és egy
gondolatjel az utolsó mondat előtt.
Végig a párbeszéd során a két szereplő tegezi egymást, ami ismerősök
között szokásos (vagy ha az ember fiatalabbat vagy alárendeltet szólít meg,
bár ilyenkor nem túl udvarias). Devera Miklóst Mister"-nek szólítja, ami a
fordításban úr"-ként jelenik meg, noha elsődleges jelentése egy férfi
megszólításának bizalmas formája". Azonban az úr" nem bizalmas, ismerősök
között szokásos megszólítás, s biztos, hogy kisgyerekek nem használják. Így
ez a fordítás valótlan, kissé nevetséges hatást ér el.
A szójáték kihagyása (watch out for – watch over) kizárólag az eredeti
meg nem értésével és félreértelmezésével magyarázható.
Gondolom, ennyi példa megteszi, bár nagy a kísértés, hogy többet is
idézzek. A fölsoroltak kristálytisztán szemléltetik, hogy a fordító (nem
annyira) mikroszkopikus módosításai miként torzították el a mű
gyakorlatilag összes rétegét. S az ilyen változtatások túl számosak ahhoz,
hogy a mondanivalót érintetlenül hagyják, a regény hangulatáról nem is
beszélve. Amit a fordító tett, jócskán túlmegy a valódi fordításokra oly
jellemző, szokásos normalizáláson, egyszerűsítésen, kiegyenlítésen és
explicitáción – utóbbira persze csak annyira volt képes, amennyire
egyáltalán megértette az eredetit, azaz nemigen.
Megpróbáltam meggyőzni magyar sf & fantasy könyvkiadókat, hogy Brust
kitűnő író és írásait érdemes lenne megjelentetni, de hiába. Ez az egy
fordítás rossz hírét költötte minden Brust regénynek. A szerző jövője
magyar nyelven odalett, romba dőlt, s a fordító hírneve sértetlen – vannak
előnyei a láthatatlanságnak, a széles körben elismert fordításkritika
hiányának.
A fordító neve Nemes Ernő, a szerkesztőé Szöllösi Vilma, a kiadó
vezetőjéé dr. Juhász Géza.

Könyvek:
Steven Brust: Brokedown Palace. New York: The Berkley Publishing Group. Ace
Fantasy Book, 1986. 270 p.; 18 cm. ISBN 0-441-07181-3.
Steven Brust: A lerombolt palota. Fordította Nemes Ernő. Griff Sorozat 6.
Budapest: Zrínyi Nyomda Kiadója, 1990. 221 oldal; 21 cm. Fantasztikus
regény. ISBN 963028250X
-----------------------
[1] A Scribblies (kb. Firkászok) nevű csoport amerikai írókból áll, akik a
James Joyce előtti hagyományokhoz tartják maguk. Többek közt Pamela Dean,
Kara Dalkey, Emma Bull, Will Shetterly tartozik közéjük.
[2] Amerikai kiadó
[3] "The consonants ny as in hanyag (negligent) and ty as in tyúk (hen) are
sounded and the y in both cases approximates the y in you"
[4] A kritika 2000-ben íródott.
[5] Saját, értelmező betoldásaim szögletes zárójelben.
[6] Na jó, egyes kifejezésekben persze lehetséges, pl. lelki szemeim előtt
megjelent" meg hasonlók. De nem jellemző.