A dualista rendszer kialakítása és a racionalista etika

A dualista rendszer kialakítása és a racionalista etika

Dualista rendszer:
Első ízben fejti ki egy rendszeres objektív idealista felfogást a világ anyaga örök, de önmozgásra képtelen, külső megformálóra van szüksége ez pedig egy aktív,örök istenség, amely nem csupán megformálja a valóságot, hanem kormányozza is
Sz. ezzel nagy lépést tett a monoteizmus irányába, de ez még nem az. Elismerte más istenek létét, mint a főistenség segítőtársai. dezantropomorfizáció
- monoteizmus felé mutat
- az isteneket testetlen szellemi természetű lényeknek mutatja
Más aspektusból magáévá tesz egy olyan vallási alapú nézetet miszerint a realitás konkrét jelenségeit egy előzetesen tervező természetfeletti jelenség okozza (finalizáló szemlélet)
Azzal, hogy az istenséget világkormányzónak tekinti, elfogadja a gondviseléshitet is (antropocentrizmus=valamilyen módon az egész valóság, vagy annak jelentős része az emberre orientált, transzcendens hatalmak közreműködésével, vagy a természet által. Sz. az előbbit követi, vagyis a transzcendens hatalmakhoz kötődik)
Xenophóntól tudjuk:Sz. úgy vélte, hogy a demiurgosz (istenség?) a valóságot az ember érdekeinek megfelelően hozta létre, azért teremtett nappalt, hogy dolgozzunk, éjszakát, hogy pihenjünk, azért teremtett Holdat, hogy követni lehessen a hónapok múlását, Napot, hogy ismerjük az évszakok váltakozását, stb.
Szókratésznál is előkerül a tűz, amely nélkül az embereknek nem lenne egyetlen hasznos termék sem a birtokukban, de nála ez is isteni eredetű. Szintén isteneknek köszönhetjük az észt, a beszédet, az érzékelés és a jóslás képességét
Sz. szembenáll a természettudományokkal, csak annyira tartja őket szükségesnek, ami a hétköznapi tevékenységek műveléséhez elengedhetetlen, mélyebben foglalkozni velük haszontalan időpocsékolás a fontos tevékenységek rovására ellentmondásos, mert fiatalabb korában kiválóan értett a matematikához, geometriához, csillagászathoz (Xenophón)
Racionalista etika:
Szókratész szerint a természettudományok helyett kizárólag társadalmi és erkölcsi problémák vizsgálatával kellene foglalkozni, hogy a szerzett ismereteket az emberek jellemének megjavítására lehessen használni. alapelve a Delphoi jósda híres felirata:"Ismerd meg tenmagadat!" a szofisták már korábban is foglalkoztak ilyen kérdésekkel, de egyedül az idős Sz. volt az, aki etikai-társadalmi problémák vizsgálatának szentelte életét.
A fordulat oka Athén hanyatlása az i.e. V. század utolsó harmadában (Peloponnészoszi háború, pestisjárvány) politikai, társadalmi züllés
Szókratész szembekerült mind a demokratákkal,mind az arisztokratákkal ( democsokrácia") nincs olyan erő,amely megmenthetné a társadalmat a pusztulástól filozófia felé fordul (erkölcsfilozófia)racionalista
Sz. az embert alakíthatónak, az erkölcsöt, erényt taníthatónak tartja (mint Prótagorasz) a jónak tudásából, az értelmes belátásból feltétlenül fakad a jónak tevése is törekszik körülírni mi a jó,és mi a rossz (jó és a szép elemzése)
Jó:- relatív és konkrét
- kölcsönviszonyban van a rosszal (ami egy viszonylatban jó, az egy másikban gyakran rossz)
- a jó lényege az, hogy hasznos hasznos, azaz jó az, ami a polisz tv-inek megfelel, ami ellenkezik vele, az rossz eltekint Thraszümakhosz nézetétől, miszerint a poliszokban az emberek saját érdekeiknek megfelelő tv-ket hoznak. Másrészt a tv-ket emberi produktumnak tartja,ugyanakkor a jó fogalmát transzcendenshez kapcsolja. az elemi, íratlan tv-ek istentől fakadnak, öröklétűek és változatlanok, ezért ezeket ugyanúgy be kell tartani, az a jó, ami ezekkel összhangban van. Az igazi jó olyan istenhez kötődik, aki egyszerre Szép és Igaz, a Legfőbb Jó
Szép: - ami szép, az szintén hasznos
- ez is konkrét és relatív, ugyanakkor tudatosítja, hogy a szép ábrázolása a valóság utánzása a művész nem úgy ábrázol valamit, ahogy a valóságban van, hanem módosítja, összevonja (sűríti) több részletből keveri össze a legjobb részeket, így ábrázolja a Szépet