Eltűnő Núbia / Desapearing Nubia

Eltűnő Núbia Disappearing Nubia

Válogatás Lantai-Csont Gergely szudáni fotóiból Selection from Gergely Lantai-Csont’s photos from Sudan

Kom Ombo Aswan

Egypt 2nd cataract

Wadi Halfa

Soleb Sesebi

South Sudan Democratic Republic of the Congo

Sudan

Ethiopia

Uganda

Karima (Napata)

4th cataract 5th cataract

Khartoum

El Geneina

Suakin

Red Sea

Merowe

6th cataract

Kenya

Port Sudan

rt

Sudan

Kajbar 3rd cataract

ese

Kerma Dongola

Red Sea

n) D ubia rn (N Easte

Egypt

Lake Nasser

Ed Damer Meroë Shendi Kassala Wad Medani

Al Fasher

El Obeid Singa

Tanzania Nyala

Ethiopia

Ed Damazin Kadugli

Lantai-Csont Gergely útvonala 2013-ban Gergely Lantai-Csont's track in 2013

Addis Ababa

2013 őszén egy négy hónapos, 11 afrikai országon átívelő fotós expedíció indult Budapestről, Kelet-Afrika társadalmi értékei, zárt közösségei, vallásai, kultúrái nyomába eredjen. Az expedíció megálmodója Lantai-Csont Gergely, a National Geographic Traveler által díjazott fiatal magyar fotográfus, közgazdász volt. Az expedíció 114 nap alatt több mint 24 ezer kilométert tett meg. Ez idő alatt 28 ezer felvétel készült, amelyek közül az elsők ebben az albumban jelennek meg. In the autumn of 2013 a four-month long photographical expedition, spanning over the area of 11 African countries, departed from Budapest, in order to look for the social values, closed communities, religions and cultures of East-Africa. The expedition was initiated by Péter Lantai-Csont, a young Hungarian economist and an award-winning National Geographic photographer. The members of the expedition covered more than 24 thousand kilometres in 114 days. During that time 28,000 photographs were taken, from which the first ones are published in this album.

Eltűnő Núbia Disappearing Nubia Válogatás Lantai-Csont Gergely szudáni fotóiból Selection from Gergely Lantai-Csont’s photos from Sudan

Budapest, 2014

Szöveg / Text: Lassányi Gábor A kiadványban közreműködtek / Contributors: Csatlós Judit, Gáspár Ibolya, M. Aczél Eszter Krisztina, Szeremley Krisztina, Vámos Péter, Vass Lóránt, valamint a BTM Közönségkapcsolati és Szervezési főosztálynak munkatársai Angol fordítás / English translation: Magyar Zsolt Grafikai munka / Art work: B. Jankó Melinda, Kolozsvári Krisztián A kiadvány létrejöttét támogatta / The publication was sponsored by: Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága; Budapesti Történeti Múzeum; Katona József Múzeum, Kecskemét; Móra Ferenc Múzeum, Szeged; Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba; Rómer Flóris Múzeum, Győr; Agra utazási iroda Az expedíció nem jöhetett volna létre az alábbi támogatók, szervezetek és barátok segítsége nélkül / Without them the expedition would have not been succeeded: Abdalla Mohamed Ahmed, Abdalla Obshar Bolay, Abdel Maged Ibrahim, Abdoulaye Barry, Adaroub Mohamed Sheik, Almaz Moges, Amal Abd er Raouf, Balogh Sándor (African-Hungarian Union), Dr. Abdel Hameed Abdin, Dr. Abdel Rahman Ali (National Corporation of Antiquities and Museums), Dr. Kanizsay Endre, Dr. Yousif el Kordofani, Dunajszky Gábor, Izsák Rita, Kozári Karina Mária, Lantai Csaba, Lantai Judit, Lukács Balázs, Mohamed Mahmoud Ibrahim (Beja Culture and Civilization Centre), Mohamed Salaheldin Hag Ali, Mohamed Taleb Mohamed (Red Sea University), Mohamed Y. Goumaneh, Molnár László, Nasir Abduldaim, Osman Ali Hamad (BejaCongress), Sana Hassan, Saumu Horvath Bea, Szerbin Judit, Szilasi Ildikó, Tarrósi István, Török E. László, Yohannes Melese Az expedició támogatói voltak / Expedition was sponsored by: Afrikai-Magyar Egyesület, Hungarian Trade and Cultural Center, Utazzafrikaba.hu Utazási Iroda ISBN 978-615-5341-09-0 Budapest, 2014

Három hét Szudánban

Three weeks in Sudan

2013 szeptemberében különleges 21 nappal vette kezdetét Lantai-Csont Gergely négy hónapos kelet-afrikai munkája. A Kelet-Kongóig tartó út célja az volt, hogy zárt közösségeket keressen fel és minőségi fotódokumentációt készítsen róluk. Olyan csoportok életébe kívánt bepillantást nyerni, amelyek ősi hagyományaikból, tradicionális anyagi kultúrájukból, szokásaikból még sokat megőriztek.

In September 2013 the expedition in East-Africa has started with 21 amazing days in Sudan. The aim of this leg of the expedition, which ended in eastern Congo, was to seek out closed communities and make good quality photo documentation about them. It aimed to gain insights into the life of those ethnic groups, which still preserved a good amount of their traditional material culture and customs.

Szudán csodálatos kezdet volt. A három hét során e hatalmas országnak természetesen csupán a töredékét tudta bejárni. Az út jelentős része az Egyiptomtól délre fekvő Nílus-völgyet, Núbia területét, valamint a Keleti-sivatagot és Port Szudán környékét érintette.

Sudan was a wonderful beginning. Of course the expedition could only cover a fraction of the territory of this enormous country. The main areas visited by the expedition were the Nile Valley, Nubia, the Eastern Desert and the area around Port Sudan.

Aki még nem járt ebben az országban, nem tudja, mi a valódi vendégszeretet – vallják sokan. A fiatal magyar fotós minden nap bőséggel részesült ebből a szíves fogadtatásból akár núbiai, magyarab, bedzsa, vagy arab szudániakkal találkozott. Szolgáljon ez a tárlat is bizonyságul Szudán rendkívüli kulturális sokszínűségéről, gazdagságáról és a szudáni nép páratlan vendégszeretetéről.

Who has not been in this country yet, does not know what true hospitality is. The young Hungarian photographer was warmly welcomed by Nubians, Magyarabs, Bejas and Arabs. This exhibition is a testimony of the extraordinary multiculturalism of Sudan and the unmatched hospitality of the Sudanese people.

Felelős kiadó: Dr. Farbaky Péter, a BTM főigazgatója © Lantai-Csont Gergely, Lassányi Gábor, 2014 Címlapon / Front cover: Bedzsa fiú Kadhawebben, Port Szudántól keletre / Beja boy in Kadhaweeb, east of Port Sudan Címlap belső oldalán / Front cover inside: Idős férfi teát kínál egy élő fa lombjai alatt kialakított árnyékos menedékben / Old man offers tea under shady trees nearby the 3rd cataract Hátsó borító belső oldalán / Back cover inside: Idős őr a Tantamani király (Kr. e. 7. század közepe) sírkamrájába levezető lépcsőn, el-Kurruban / Old custodian at steps, which lead to the burial chamber of King Tantamani in el-Kurru (mid-7th century BC) Hátsó borítón / Back cover outside: Bedzsa kislány Nafilyamban, Port Szudántól keletre / Beja girl in Nafilyam, east of Port Sudan Hátsó borítófülön / Back cover flap outside: Núbiai kislány Kadzsabar környékén / Nubian girl near Kajbar Nyomta és kötötte: Mondat Kft. Felelős vezető: Nagy László

A G R A K U LT U R Á L I S U TA Z Á S I TÁ R S A S Á G operated by Hungarian-Ghana LTD

3

Piramisok földjén

On the land of pyramids

Szudán történeti öröksége páratlanul gazdag. Az ősi núbiai kultúrákat gyakran a szomszédos Egyiptomiéval szokás összevetni, pedig a középső Nílus-völgyben több önálló, magasan fejlett civilizáció jött létre.

The historical heritage of Sudan is extremely rich. The ancient Nubian cultures are often compared with the neighbouring Egypt, although in the middle Nile Valley several independent, highly developed civilizations have come into being in the antique period.

Az egyik legkorábbi ezek közül a 3. zuhatag környékén létrejött Kerma Királyság (Kr.  e. 2500–1550), amelynek uralkodói uralták a Belső-Afrikából a Földközi-tenger felé irányuló luxuscikkek – elefántcsont, különleges fafajták, állatbőrök, drágakövek, fűszer- és gyógynövények – kereskedelmét. A Kerma Királyság virágzásának az egyiptomi Újbirodalom fáraóinak hadjáratai vetettek véget, akik Kr. e. 1550től fokozatosan meghódították Núbiát, egészen az 5. zuhatag vidékéig. A mintegy ötszáz éves egyiptomi uralomról tanúskodik számos, ma már a sivatag szélén álló kőtemplom is. Az Újbirodalom bukása után az egyiptomi neveltetésű helyi arisztokrácia ragadta magához a hatalmat, amelynek soraiból új helyi dinasztiák emelkedtek fel, amelyek több, mint egy évezreden

One of the earliest of these was the Kingdom of Kerma, which was established in the region of the 3rd Cataract (2500–1550 BC). The rulers of the kingdom dominated the trade of luxury items – ivory, exotic wood, animal skins, gemstones, spices and herbs from inner Africa towards the Mediterranean. The prosperity of the Kingdom of Kerma came to an end, when from 1550 BC the Pharaohs of the Egyptian New Kingdom gradually conquered Nubia until the region of the 5th Cataract. The stones temples, which are now on the edge of the desert, are the witnesses of the five hundred-year long Egyptian rule. After the fall of the New Kingdom, the local aristocracy trained by the Egyptians, seized power. From this upper class new local royal dynasties rose, who estab-

‹ Núbiai fáraók gránitszobrai Kermában a 2003-ban talált szoborleletből. Az ősi szentélyben álló gránitszobrokat valószínűleg az egyiptomi seregek törték darabokra a Kr. e. 6. század elején. ‹ Statues of Nubian Pharaohs, made of granite, from a statue trove, found in 2003. The statues, which once stood in an ancient shrine, were probably destroyed in the 6th century BC by the Egyptian troops.

4

5

keresztül (Kr.  e. 780 k. – Kr.  u. 350 k.) fennálló államalakulatot, a Kusita Királyságot hozták létre. Uralkodói mintegy 80 évre meghódították a szomszédos Egyiptomot is. Az észak-déli irányban legalább 1200 km kiterjedésű birodalom óriási gazdasági és kulturális virágzást hozott Núbia számára. A „fekete fáraók” feliratokkal és reliefekkel díszített kőtemplomai, palotái és az arisztokrácia piramisai nagy gazdagságról tanúskodnak. Szudánban ma több kisméretű piramis található, mint Egyiptomban. Az írnokok az egyiptomi hieroglifák mellett a

lished the Kingdom of Kush, which existed for more than a Millennium (ca. 780 BC – ca. 350 AD). The kings of Kush have even conquered the neighbouring Egypt for about 80 years in the 8th and 7th centuries BC. The period of the Kingdom of Kush, which north-south extent was at least 1200 km long, was the brightest period of the ancient Nubian economy and culture. The stone temples, palaces and pyramids of the 'black Pharaohs', decorated with inscriptions and reliefs are the witnesses of grand wealth. Today there are more small pyramids in Sudan than in Egypt. Az ókori Napata városának közelében, az apró piramisok alatt a Kr. e. 8–7. században Egyiptomot is elfoglaló „fekete fáraók” és családtagjaik nyugszanak. Sírkamráikat egyiptomi halotti könyvek részletei díszítették. A képen Tantamani király sírkamrája látható el-Kurruban. The 'black Pharaohs', who conquered Egypt in the 8th–7th centuries BC rest under small pyramids, together with their family members, by the ancient city of Napata. Their burial chambers were decorated with details from Egyptian books of the dead. The picture shows the burial chamber of King Tantamani in el-Kurru.

Kr. e. 2. században saját ábécén alapuló írásrendszert hoztak létre nyelvük rögzítésére. A kora középkor zűrzavaros évszázadai után, a Kr. u. 6. századra a Nílus-völgyben három nagy keresztény királyság jött létre, amelyekből a délebbiek egészen a 14. századig fennmaradtak, ezt követően a lakosság fokozatosan az iszlám hitre tért át.

From the 2nd century BC the Nubian scribes, beside the Egyptian hieroglyphics, also used a special writing system, which was based on a peculiar alphabet. After the centuries of the turbulent Early Middle Ages, by the 6th century AD in the Nile Valley three important Christian Kingdoms were established, from which the southern ones existed up to the 14th century. However, subsequently, the population was gradually converted to Islam.

A Nílus nyugati partján álló Szeszebi oszlopai. A templomot Ehnaton fáraó építtette a Kr. e. 1300-as évek végén. The columns of Sesebi on the western bank of the Nile. The temple was built by the Pharaoh Akhenaten in the end of the 1300s BC.

6

7

Meroé, az ókori romváros északi temetőjében nyugszik a Kusita Királyság második nagy korszakában uralkodó királyok többsége. A sírkamrák a belül tömör piramisok alatt fekszenek, a gúlák oldalához apró halotti kápolnák csatlakoznak.

Many kings from the second great period of the Kingdom of Kush, today rest in the northern cemetery of Meroë, a ruined ancient city. The crypts lie under massive pyramids, to which small funerary chapels are attached.

A Nílus nyugati partján, az egyiptomi Újbirodalom Núbiát is elfoglaló fáraóinak több pompás temploma áll. Ezek közül a leglátványosabb III. Amenhotep, Kr. e. 1350 körül épült szentélye Szolebnél.

On the west bank of the Nile, there are some splendid temples of the Pharaohs of the New Kingdom of Egypt, who conquered Nubia. Out of these the most spectacular is the shrine of Amenemhat III at Soleb, built around 1350 BC.

8

9

Núbia szívében

In the heart of Nubia

Mintha időutazáson venne részt, úgy érezheti magát az a szerencsés utazó, aki eljut Szudán északi részére. Ez a vidék a lassan hömpölygő Nílus, a pálmaligetek, a káprázatos színekben pompázó házak, az archaikus szerszámokkal dolgozó földművesek és a minden képzeletet felülmúló vendégszeretet világa.

A journey to northern Sudan feels like a time travel. This land is the world of the gorgeous, painted houses, farmers, who are still working with archaic tools and the world of the slowly flowing Nile and hospitality beyond belief.

Néhány termékenyebb síkvidéket leszámítva a folyó itt gránitsziklák között tör utat, így csak egy keskeny földsávban ad lehetőséget fölművelésre és állattartásra. Látszólag kevés dolog változott itt évezredek alatt. A gémeskúthoz hasonló ókori vízemelőket később szamarak hajtotta vízkerekek váltották fel, néhány éve pedig már benzinmotorok szivattyúzzák a vizet az öntözőcsatornákba. Az élet ritmusát pedig a folyó nyárvégi áradása és az őszi datolyaszüret határozza meg. A Nílus 2. és 4. zuhataga közötti terület északi részét núbiai földművesek lakják. A núbiai ősi nyelv (a középkorban itt virágzó keresztény királyságok idején ógörög betűk segítségével írták le), modern változatát az arab mellett még ma is több mint félmillióan vallják anyanyelvüknek.

Here, the path of the river mainly breaks through granite rocks, except for a few more fertile flatland areas, hence the agriculture and animal husbandry is only possible in a narrow stripe along the river. Very few things changed here for thousands of years. The ancient shadoofs changed to donkey-driven water-wheels, and some years back petrol engines pumps the water to the irrigation canals. The rhythm of life is determined by the late summer flood of the river and the date harvest in autumn. The northern section of the area between the 2nd and 4th Cataract of the Nile is inhabited by Nubian farmers. Nubian is an ancient language; in the Middle Ages, during the Christian kings it was written with Ancient Greek letters. Modern Nubian is still the native language of more than half million people.

‹ Núbiai lány Kadzsbar környékén. ‹ Nubian girl near Kajbar.

11

Datolyaszüret Iruban, a 3. zuhatagtól északra. A datolya a környék legfontosabb terménye. A szeptemberi szüretre még azok a családok is hazatérnek, akik az év nagy részében távoli városokban (gyakran a fővárosban, Kartúmban) dolgoznak. Date harvest in Iru, north of the 3rd Cataract. Date is the most important crop in the area. Even those families return home for the September harvest, who work most of the year in cities, often in the capital, Khartoum.

A régi Núbia mára lassan eltűnik. A modern úthálózat, az elektromos áram és a mobilhálózat az utóbbi években lassan minden kis faluba eljut. Az Asszuáni-gát építése után ötven évvel pedig újabb és újabb víztározók építése szabdalja szét és fenyegeti elöntéssel ezt az ősi tájat és kultúrát. Az északi falvak lakói közül sokan a nagyvárosokba, jórészt Kartúmba költöznek, és jobb megélhetést keresnek a földművelés helyett.

12

The traditional face of Nubia is slowly disappearing. The modern road and mobile network and electricity in recent years slowly reached every small village. Fifty years after the construction of the Aswan Dam, the constructions of new water reservoirs again and again are ripping apart and threaten by flooding this ancient landscape and culture. Many of the inhabitants of the northern villages moved to cities, in most cases to Khartoum, looking for a better livelihood instead of agriculture.

Bár a Nílus igen gazdag halakban, a halászat nem számít népszerű tevékenységnek a núbiaiak között. A képen a férfiak terményt védő hálót feszítenek a zsenge növények fölé éjszakára, amely a rágcsálókat hivatott távol tartani. Kadzsbar-zuhatag környéke. Although the Nile is very rich in fish, fishing is not a popular activity among the Nubians. The picture shows, how the men tighten a protective net over the tender crop plants over the night in order to keep out rodents. Around the Kajbar Cataract.

13

Datolyaliget a 3. zuhatagtól északra.

Ősi technikával, korong nélkül készülnek a nagyméretű víztároló-edények Merowe környékén.

Date garden, north of the Third Cataract.

Large hand-made water storage vessels are made with ancient techniques, around Merowe.

Jellegzetes festett núbiai kapu Szoleb környékén.

Jellegzetes núbiai ház fehérre meszelt vályogtégla-falakkal, festett kapuval, Szolebnél.

Typical painted Nubian gate at the vicinity of Soleb.

Typical Nubian house with white-washed adobe walls and painted gate, at Soleb.

14

15

Magyarab asszony Vádi Halfában. Magyarab woman in Wadi Halfa.

A magyarabok elveszett szigete

Lost island of the Magyarabs

Messze délen, Egyiptom és Szudán határvidékén él egy törzs, akik ősapájuknak egy magyar származású harcost tartanak. Létezésükről először Almásy László, a híres sivatagkutató az 1930-as években tudósított. A törzs őseit, a Magyar Királyság déli határvidékéről származó katonákat, az 1500-as évek első felében I. Szulejmán oszmán szultán telepíthette le birodalma déli határvidékére. A legendák szerint parancsnokuk, Ábrahám (Ibrahim), három núbiai nőt vett feleségül, tőlük származnak a magyarabok.

Faraway in the South, at the border region of Egypt and Sudan lives a tribe, who claim that a Hungarian-born warrior was their forefather - wrote László Almásy, the famous desert explorer about the Magyarabs in the 1930s.The ancestors of the tribe, who were soldiers from the southern borderland of the Hungarian Kingdom, may have resettled by Suleiman I in the beginnings of the 1500s in the area, which at that time was the southern frontier zone of Ottoman Empire. According to the legends, the commander of the soldiers, Ábrahám (Ibrahim) married to three Nubian women and the Magyarabs descended from them.

A magyarabok (a szó jelentése núbiai nyelven: magyar törzs) régi lakhelye egy Magyararti (Magyar-sziget) vagy Szuarti (Tejsziget) néven ismert sziget és környéke volt. Az Asszuáni-gát építése nyomán ezt a területet – Alsó-Núbia többi részével együtt – örökre elnyelte a Nasszer-tó vize. A magyarabokra, Észak-Núbia többi lakosához hasonlóan, kitelepítés várt. Az Egyiptom területén élőket Kom Ombo környékére telepítették át, a szudániaknak eredetileg Kelet-Szudánban jelöltek ki új lakóhelyet 1964-ben. Bár az áttelepítés megkezdődött, mintegy 560 család, köztük számos magyarab, nem volt hajlandó elhagyni ősi szülőföldjét, és az egyre növekvő mesterséges tó sivatagos

The old residence of the Magyarabs (in Nubian, it means: Hungarian tribe) was an island, known as Magyararti (Hungarianisland) or Suarti (Milk-island) and its surroundings. During the construction of the Aswan Dam, this area together with the rest of Lower Nubia forever swallowed by the water of Lake Nasser. Just as the other inhabitants of northern Nubia, the Magyarabs were evacuated. In 1964, those Magyarabs, who were living in Egypt, relocated around Kom Ombo; those, who were living in Sudan, got a designated residence in East-Sudan. Although the relocation has already began in 1964, about 560 families, including many Magyarabs refused to leave their ancient homeland and remain 17

A Nasszer-tó által elnyelt magyarab sziget egy 1945-ös amerikai katonai térképen.

Az áttelepítés pillanatai 1964-ben (Júnisz Mohamed felvétele).

The Magyarab island, which was swallowed by the Lake Nasser in an US military map from 1945.

The moments of the relocation in 1964 (Yaunis Mohamed's photograph).

Magyararti szigete egy régi légifotón.

Az áttelepített núbiai családok bútorai 1964-ben (Júnisz Mohamed felvétele).

Island of Magyararti in an old aerial photograph.

The furniture of the relocated Nubian families in 1964 (Yaunis Mohamed's photograph).

18

19

Júnisz Mohamed Abd el Maged nyugalmazott tisztviselő egy régi légifotón a magyarabok ősi lakhelyét, Szuarti szigetét mutatja. Az idős férfi a Vádi Halfában élő magyarab közösség élő emlékezete. Ő még a magyar sziget közelében született, átélte és végigfotózta az Asszuáni-gát építését követő áttelepítéseket. Egyike volt a sivatag szélén, az új Nasszer-tó partján maradt azon núbiaiaknak, akik kitartásának köszönhetően végül felépülhetett az új Vádi Halfa.

Idős magyarab férfi Vádi Halfában. Old Magyarab man in Wadi Halfa.

Yaunis Mohamed Abd el Maged, a retired clerk is showing the ancient residence of the Magyarabs, the island of Suarti on an old aerial photograph. The old man is the living memory of the Magyarab community in Wadi Halfa. He was born near the Hungarian island and lived through the construction of the Aswan Dam and the consequent relocations. He was one of the Nubians, who stood at the shores of Lake Nasser at the edge of the desert, and for whom it is due that Wadi Halfa could be built.

partján maradt éveken át. Az ő kitartásuknak köszönhetően épült fel végül az 1970-es évek elején Szudán legészakibb városa, az új Vádi Halfa.

at the shore of the growing artificial lake for years. Thanks to their insistence in the early 1970s, new Wadi Halfa, the northernmost city of Sudan could be built.

Ma is számos magyarab él itt, valamint Kartúmban, Kasszala környékén és Dél-Egyiptomban. Bár az eltelt 80 évben több terv született a magyarabok tudományos kutatására, a népcsoport eredetének, hagyományainak átfogó vizsgálata a mai napig várat magára.

Today, many of the Magyarabs live here and in Khartoum, around Kassala and in South-Egypt. Although in the past 80 years, several plans were made for the research of the Magyarabs, the comprehensive exa­mination of the origin and traditions of this ethnic group is still awaited.

20

Magyarab férfi vasáruboltjának ajtajában, Vádi Halfában. Magyarab man in the door of his iron shop in Wadi Halfa.

21

Képaláírás ???

Vegyeskereskedés magyarab tulajdonosával Vádi Halfában.

Captions ???

Grocery store and its Magyarab owner in Wadi Halfa.

23

A sivatag szülöttei, a bedzsák

The Natives of the Desert, the Beja

A Nílus-völgy és a Vörös-tenger között húzódó hatalmas, Keleti-sivatagnak nevezett terület a bedzsa törzsek ősi lakhelye. Ők alkotják Szudán egyik legnagyobb etnikai kisebbségét, de szép számmal élnek bedzsák Dél-Egyiptomban és Eritreában is. Bár az utóbbi évszázad nagy szárazságai nyomán sokan költöztek közülük nagyobb városok környékére, a jórészt saját, különleges nyelvén beszélő népcsoport egy meghatározó része a mai napig megtartotta félnomád, állattartó életformáját.

The enormous area between the Nile and the Red Sea, called the Eastern Desert, is the ancient residence of the Beja tribes. They are one of the biggest ethnic minorities in Sudan, but a fair number of Beja is living in South-Egypt and Eritrea, as well. Although because of the long-term draughts of the last century many of them moved to the vicinity of major cities, a considerable part of this ethnic group, which still speaks their own special language, kept their semi-Nomadic, stockbreeding lifestyle.

A sivatagnak nevezett terület jó része valójában hegyvidék, ahol a kiszámíthatatlan esőzések nyomán kizöldülő völgyekben nagy kecskenyájak és tevecsordák legelnek. A nagy családok gyékényből és akáciaágakból készült szállásaikat újra és újra felépítve vándorolnak a friss legelők után. Fő táplálékuk a kecske- vagy tevetejből, valamint szorgumból (köles) készült ételek.

The good part of the desert area is in fact a mountainous area, where huge flocks of goats and camels are grazing in the green valleys, following the unpredictable rainfalls. The big families are migrating after the fresh pastures again and again and rebuilding their dwellings, made of bulrush and wattles. Their diet mainly contains dishes made of goat or camel milk and sorghum.

Ez a külvilágtól nagyon elzárkózó, hagyományaikhoz szigorúan ragaszkodó közösség szinte ismeretlen a nyugati kultúra számára. A hegyvidéki bedzsák

This withdrawn community, which strictly respect their traditions, is almost unknown to the Western culture. The mountain Beja live in big families,

‹ Bedzsa iskolásfiú Nafilyamban, Port Szudántól keletre, kezében a korániskolákban használt hagyományos fatáblájával. ‹ Beja schoolboy in Nafilyam, east of Port Sudan, holding his wooden writing tablet used in Koranic schools .

25

A völgyekben – a nagy bányaközpontokat leszámítva – nem vezetnek aszfaltutak, így a legfontosabb közlekedési eszközöket az ormótlan teherautók jelentik. Ezek a járművek hozzák el az élelmiszert, az embereket és a híreket a hegyvidékre, és ezek segítségével jut el a városokba a környék legfontosabb exportcikke, az akáciából vágott tűzifa, vagy az abból égetett faszén.

Öreg bedzsa férfi jellegzetes viseletben. Haredit, Port Szudántól keletre. Old Beja man in typical native costume. Haredit, east of Port Sudan.

In the valleys, except in the great mining centres, there are no surfaced roads, so the most important mean of transport is the use of cumbersome trucks. These vehicles bring food, people and news to the hills, and with their help the most important exported commodity, the firewood or charcoal, made of wattle trees, can reach the cities.

nagy családokban élnek, ahol szinte csak a férfiak érintkeznek a családon kívülről érkező utazókkal.

where almost only the men come into contact with travellers from outside the family.

Történeti, régészeti adatok alapján a bedzsák ősei több évezrede lakják e területet. A hegyvidéken élő nomádok szokásaiban, használati tárgyaiban számos olyan ősi tárgyforma maradt fenn, amelynek párhuzamait az ókori Egyiptomban is megtalálhatjuk.

According to historical and archaeological data, the ancestors of the Beja inhabited this area for several thousands of years. Among the traditional artefacts of the mountain Nomads several ancient forms could be discovered, which were already present in ancient Egypt.

Bedzsa férfi kezében a görbe, faragott, vadászathoz és verekedéshez egyaránt használt hajítóbottal. Beja man with a bent, carved throwing stick, used both for hunting and fights.

26

27

Hagyományos esküvői tánc egy hegyvidéki lakodalomban. A bedzsa házasságkötések alkalmával a férfiak és a nők szigorúan külön ünnepelnek. A férfiak legfontosabb tárgyaikkal: faragott botjukkal, egyenes kardjukkal érkeznek. Ezek a fegyverek fontos szerepet kapnak az ütőhangszerekkel és énekszóval kísért táncokban. A sokszor három-öt napig elhúzódó ünnepségeken a vendégek fejét állatzsírral kenik be és vörös színű, illatos növényi őrleménnyel szórják meg. Kadhaweeb környéke, Port Szudántól keletre. Traditional wedding dance in the hills. During the Beja weddings the man and women are strictly sepa­ rated. The men arrive, carrying their most important things: their carved sticks and straight swords. These weapons have an important role in the dance, accompanied by percussion and singing. In the celebration, which often lasts from three to five days, the heads of the guests smear with animal fat and red-coloured aromatic vegetable grist. Kadhaweeb area, east of Port Sudan.

Bedzsa iskoláslányok Nafilyamban, Port Szudántól keletre. A hagyományos bedzsa szokások szerint a hegyvidéken élő felnőtt nők csak nagyon korlátozottan érintkeznek a klánon kívülről érkezett idegenekkel. Éppen ezért férfifotósnak szinte lehetetlen nőkről felvételt készíteni. Ez alól egyedül az iskola jelentett kivételt, ahol a serdülő lányok tanáruk engedélyével hajlandóak voltak félénken fényképezőgép elé állni. Beja schoolgirls in Nafilyam, east of Port Sudan. According to the Beja traditions adult women, living in the mountains, could only have very limited contact with men from outside the clan. Therefore for a male photographer it is almost impossible to take a photo of Beja women. The only exception was the school, where, with the permission of their teacher, the adolescent girls were shyly willing to stand for a photo.

Tanítás egy apró, hegyvidéki iskolában. Az arab nyelv és írás elsajátítása nagy nehézséget jelent a gyakran csak a saját nyelvüket beszélő bedzsa gyerekeknek. A sivatagi településeken létrehozott állami iskolák tanítói legtöbbször Szudán más vidékeiről érkeznek, így nem beszélik a helyi közösség anyanyelvét. Haredit, Port Szudántól keletre. Teaching in a small school in the Red Sea Hills. The learning of the Arabic language and writing is very difficult to Beja children, who often only speak the Beja language. The school teachers of the public schools in most cases came from other areas of Sudan, thus they do not speak the native language of the local community. Haredit, east of Port Sudan.

‹ Hagyományos oktatási nap egy korániskolában. A tanulók itt bedzsa anyanyelvű tanítóktól sajátítják el az arab nyelvet, hagyományos módszerekkel, hosszú évek munkájával. A tanár naponta a Korán egy-egy részletét diktálja le a fa írótáblára, mindenkinek egyénileg. A tanulóknak ezt a részletet kell fejből megtanulniuk. Másnap a tábla másik oldalára írják le az aznapi leckét. A nap végén a tanár kikérdezi az előző nap tanultakat és amennyiben a diák megtanulta a szöveget, a tábla ezen oldalát letörlik. Nafilyam, Port Szudántól keletre. ‹ Traditional teaching day in a Koranic school. Here the students learn Arabic from Beja speaking teachers with traditional methods, for many years. The teacher dictates a section of the Koran individually to every student, who has to write it down to a wooden writing tablet. The students have to learn this section by heart. In the next day they write the day's lesson to the other side of the tablet. At the end of the teaching day, the teacher hears the lesson from the previous day and if the student learned the lesson, that side of the tablet is wiped out. Nafilyam, east of Port Sudan.

30

31

Hagyományos bedzsa teveverseny Port Szudánban. Traditional Beja camel-race in Port Sudan.

A hagyományos öltözetű bedzsa férfiak már mobiltelefont hordanak, igaz, hegyvidéki esküvőn sehol sincs térerő. Kadhaweeb környéke, Port Szudántól keletre. The Beja men, wearing traditional dress, have mobile phones, although in the mountain wedding there is no signal. Kadhaweeb area, east of Port Sudan.